Sokan kifejezetten viszolyognak még a lóhúsevés gondolatától is, másokat pedig a világháború ínséges időszakára emlékeztet, amikor az elhullott lovakból vágtak ki darabokat - miközben az alkalmi „mészárost" bármikor leteríthette egy eltévedt golyó.

Ellenérzésüket az sem csökkenti, hogy egy szakmai felmérés szerint egyáltalán nem biztos, hogy a nálunk lószalámi és lókolbász néven forgalmazott termékek csakugyan lóból készülnek.

Annál inkább elfogadott ez a táplálék Franciaországban. Itáliában és a Benelux államokban. Mivel a ló húsa koleszterinben jóval szegényebb a sertésénél - de még a marháénál is -, így betegek és idősek is nyugodtan fogyaszthatják.

Alacsony kalóriatartalmával (113 kcal/100 g) csak a fogoly, fácán, vadnyúl vetekedhet, a csirkemell és a vaddisznó-színhús kalóriatartalma pedig egyezik vele. A jó minőségű lóhús egyébként a kergemarhakór. a száj- és körömfájás járvány előtt sem volt olcsó cikk Nyugat-Európában. A franciák és az olaszok importigényüket lényegében lengyelországi szállításokból fedezik. Ott leginkább a mezőgazdasági munkából kiselejtezett állatokat hizlalják fel, és adják el - ez a szerepkör Magyarországon a jól ismert „lókupecekre" hárul.

Az EU legfőbb lóhúsfogyasztói

OrszágLóhúsfogyasztás aránya* (%)
Olaszország51,2
Franciaország22,2
Benelux államok9,2
*A teljes európai lóhúsfogyasztást 100%-nak véve

Jó kondíció esetén nincsen szükség a ló felhizlalására, rossz kondíció esetén pedig 45 nap hizlalás során naponta 1,2-1,3 kilogrammos testtömeg-gyarapodás érhető el. Eközben a mit sem sejtő állatoknak minimális a fehérjeigényük. Takarmányozásukra silókukorica-szilázs, répaszeletek, hőkezelt burgonya és gazdasági abrak (kukorica, roppantott árpa) szolgál.

Az Európai Unióban is kivételes helyzetű a lóhús: nincsen rá kvóta. Nagy előny a marhához képest, hogy az öreg lónak sem rosszabb a húsa. Külön ínyencségnek számít viszont - legalábbis a lóhúsfogyasztásban élenjáró országokban - a fiatal, akár még tejes csikó. Olaszországban többnyire 14 hónapos csikók (úgynevezett pecsenyecsikók) kerülnek a mészárszékre: vágási súlyuk kereken 400 kilogramm, ebből 280 kilogramm a színhús. A csikóhús azért is drága, mert a húskitermelés 1-2 éves korban a leggyengébb (57-60 százalék), utána már 70 százalék körüli.

Vágólótenyésztés és vágás

OrszágEgyedszámGyártás (tonna)
Argentína 255 00055 600
Brazília 162 00021 200
Kazahsztán 340 00055 100
Kína1 700 000204 000
Kirgizisztán150 00025 000
Lengyelország330 00011 000
Mexikó626 00078 876
Mongólia310 00038 000
Olaszország350 00048 000
Világszerte*4 727 829720 168
*A táblázatban nem szereplő országokéval együtt
Forrás: Animal Welfare 2005; Haszon gyűjtés

Magyarországon nincsen vágóhíd a lovaknak, ezért élő húslovakat exportálnak, jellemzően Olaszországba viszik ki őket az érdekelt itáliai cégek. Egy hazai felvásárló öt mázsa felett jelenleg kilogrammonként 250 forintot ad az állatért, hat mázsa fölött pedig kilónként 320 forintot. Ősszel, a legeltetési szezon után a leggyengébbek az árak. Az elmúlt évek nyomott értékesítési árai Ukrajna és Románia színrelépésének is köszönhetők. Pedig hazánknak minden adottsága megvan a vágólovak iparszerű tartására: nagy és kihasználatlan legelők (lovanként nagyjából másfél hektár az igény) és olcsó takarmány.

Hidegvérű lovak hizlalása

Főleg nagy kiterjedésű, rosszabb adottságú földeken érdemes húslótenyésztéssel foglalkozni. Az ilyen lovak tartása a védett rétek legelőhasznosításában komoly szerephez juthat. A tenyésztés előnye, hogy a lóhúsra nincs EU-kvóta.

Hidegvérű ló hizlalása (Olaszország, Franciaország):

  • mén gondos kiválasztása, kancákhoz szoktatása
  • háremes fedeztetés: 1 ménre 30 kanca (nálunk a 20 a jellemző, fiatal mén esetén
    15 kanca)
  • 85%-os csikózás
  • 6-8 hónapos csikó: anyatej, fű, abrak; 1700 g/nap súlygyarapodás; 200 kg végtömeg
  • 10-12 hónapos: kukoricaszilázs, széna, abrak; 1000-1200 g/nap súlygyarapodás;
    300 kg végtömeg
  • 18 hónapos: teleltetés, legelő, majd 2 hónapos befejező szakasz; 700 g/nap súlygyarapodás 350 kg-ig
  • 24-30 hónapos csikó: extenzív hizlalás; 500 g/nap súlygyarapodás; 400 kg feletti végtömeg

A magyar export elhanyagolható Lengyelország és a balti államok kiviteléhez képest. Lengyelország évente 40 ezer élő lovat exportál, 90 százalékát Olaszországba. Egyébként az USA a világ legnagyobb lóhús-exportálója, évente 50 ezer tonnával - annak ellenére, hogy az angolszász országokban még kevésbé „sikkes" dolog a húslótartás, mint nálunk. A nemzetközi üzletre Uruguay és Argentína is kezdenek felfigyelni, ezekben az országokban ráadásul nem fagyosak a telek.

Korábban több nemzetközi botrány is támadt a leszállítás elképesztően rossz körülményei miatt. Az uniós rendelkezéseket azóta módosították: a lovakat legföljebb nyolc órán át lehet megállás nélkül szállítani, és kötelező kijelölni az etető- és itatóhelyeket. Ám a gyakorlatban ez sokszor csak azt jelenti, hogy a szállító igazolást kér az előírásos helyen - majd rögtön továbbhajt.