Lófuttatásból csak úgy lesz milliomos az ember, ha előtte milliárdos volt - Mikóczy Zoltán, az egész országot lázban tartó Overdose tulajdonosa így foglalta össze egy mondatban a lótartásra, versenyzésre fordított kiadások és a bevétel arányát. Az angol-ír származású telivér helyzete persze rendkívülinek számít - legalábbis a közép-európai versenylovak között.

Eddigi veretlenségi sorozata miatt jelenleg egymilliárd forintra becsülik piaci értékét, emiatt külön testőrség és személyzet gondoskodik róla. De mindez csak azért tűnik kivételesnek, mert ahogy a lóversenyzés egyre inkább nemzetközivé vált, „úgy maradt ki belőle egyre jobban Magyarország". Ezt a sportágat itthon „évtizedekig tudatosan lezüllesztették, elhallgatták" - nyilatkozta a felvidéki Mikóczy Zoltán, aki fémkereskedéssel alapozta meg vagyonát.

Overdose váratlan felbukkanása előtt is megfigyelhető volt, hogy egyre népszerűbbé válik hazánkban a hobbilótartás, pedig már az induló költség is elég tetemes: 400 ezer és egymillió forint közti összeget kérnek egy tereplovaglásra alkalmas jószágért.

A saját tartás pedig kereken 30 ezer forintos kiadást jelent havonta - a jó körülmények közt, megbízható helyen végzett bértartás még többet. A versenylovak világában viszont nagyságrendekkel magasabb kiadással kell számolni: százszoros vagy akár ezerszeres értékekkel és költségekkel, miközben a bevétel roppant bizonytalan.

A tereplovagoltatás és a bértartás azonban valódi hasznot hoz: megfelelő gazdálkodással rentábilissá tehető a működés. Egyre több lovarda működik Magyarországon, főként a főváros környékén, és bértartással is egyre többen foglalkoznak. Emellett nálunk is kezd teret nyerni a gyógylovaglás - gyermekek és fogyatékosok számára -, amely a legfejlettebb országokban már teljesen megszokott terápiás formának számít.

Versenylovak: bizonytalan megtérülés

Gyakorlatilag teljesen kiszorultak a lovak a hazai mezőgazdaságból. A hazai állomány kereken 60 ezer egyedből áll - ez a szám most már stabilnak mondható. A területi eloszlást tekintve a legtöbb lovat a Dél-Alföldön tartják (13 ezer egyed), és Közép-Magyarországon leggyérebb a lovak száma (5 ezer). A hazánknál kisebb Ausztriában viszont 85 ezer lovat tartanak. Valóságos lónagyhatalomnak számít Olaszország a maga 350 ezres állományával. Lengyelország 330 ezer lova a törpebirtokrendszernek köszönhető, ott még a mezőgazdasági munkákban is használják őket.

Ha már hazánkban az eke és a megrakott szekér elé nem is fogják be a négylábúakat, a sportban talán jóval több hasznot hajtanak gazdájuknak -gondolhatnánk. Csakhogy a versenyló tartása tetemes kiadással jár. Ezen a szinten már a legolcsóbb bértartás is havi 60-65 ezer forint, amibe beletartozik a telivér gondozása és a versenyekre való felkészítése.

Bármekkora a befektetés, nincs garancia arra, hogy lovunk eredményes lesz, és bármilyen megtérülést is hoz majd. Ráadásul egy ilyen ló csak rövid ideig, kettőtől 4-5 éves koráig tud megfelelő állapotban versenyezni. A kiemelt kategóriájú hazai futamok megnyerése ugyan több millió forintot jelenthet, ám az ilyen versenyek száma eléggé korlátozott, ellentétben az alacsonyabb nívójúakkal, amelyeknél 200-300 ezer forint a tét. Ráadásul számolni kell azzal a kockázattal is, hogy a drága telivér bármikor megsérülhet. A versenyló-tulajdonosnak tehát a szenvedélyen kívül kövér bankszámlára is szüksége van.