• Annyira lecsökkent lóállományunk, hogy megszűnt a nyomasztó csikó- és lófelesleg.
  • A belső kereslet szélesedett. Az újjáalakult mezőgazdasági vállalatok még igényelték a gazdasági lovat. Hobbiirányban is élénkült a kereslet.
  • Más országokban a miénknél jobban lecsökkent a lólétszám, a sportfelhasználás pedig egyre terjedt, tehát élénkült az exportkereslet, főleg történelmi lófajtáink iránt.

Végső következtetés: a piaci kereslet meghaladta a kínálatot, ezért érdemes volt tenyésztésbe venni a kancákat, csikót nevelni.

A kancaállományunk 1994-ben kb. 36 000 volt. Ebből évente 9000 ellett. Bár lecsökkent lóállományunk (1960-ban 628 000 lovunk volt, 1970-ben 231 000, 1975-ben 155 000, 1994-ben 79 000), még mindig van annyi tenyésztartalékunk, hogy elegendő évjárati csikóra tehetnénk szert, csak a tenyésztők kedvét kellene felébreszteni.

Az utóbbi évtizedekhez képest átalakult a kancatartás tulajdonviszonya. Jelenleg kistenyésztők tulajdonában van a kancaállomány túlnyomó része.

A tenyésztést az értékesítés biztonsága serkentheti a legjobban. A tenyésztő akkor érzékeli a biztonságot, ha

  • tökéletesen tisztában van a különböző korú és hasznosítású csikók iránti kereslettel,
  • már előre tudja, hogy mikor, mit fog értékesíteni,
  • a szerveződött tenyésztési egyesületek kikapcsolják a hasznot lefölöző közvetítő kereskedelmet,
  • az egyesületek kiállítások és aukciók révén növelhetik a keresletet, az eladási árat.

Az ország kancaállományát - függetlenül a tulajdonosi jogviszonytól - két részre osztjuk:

  • genetikai értéket jelentő kancákra,
  • heterogén, ismeretlen állományra.

Az első csoportba tartozik az összes fajta (a shetland pónitól az angol telivéren át a magyar hidegvérűig), amelyeket hosszú évek tenyésztői munkájával hoztak létre. Ezeknek a fajtáknak a kancái fajtatisztán, tehát hasonló fajtájú ménekkel fedeztetve fajtabélyegeiknek megfelelő utódoknak adnak életet. Az is lehet, hogy bizonyos speciális használati cél érdekében fajtakeresztezést végeznek velük.

E csoport egyedei tehát nagy genetikai értéket képviselnek, jó tulajdonságaik hosszú éveken, évtizedeken, sőt évszázadokon át alakultak ki. Éppen ezért genetikai értékük roppant fontos tulajdonság, amelyet mindenképpen meg kell őrizni. Mivel az ilyen egyedek nagyobb örökítési biztonsággal is rendelkeznek, valószínű, hogy jó tulajdonságaik az elérhető nagyobb árukban is kifejezésre jut.

A második csoport kancaegyedeit pár évvel ezelőtt tenyésztésre nem ajánlottuk, vagy haszonállat-előállító keresztezésképpen sodrott munkalovat, öszvért állítottunk elő velük.

Ma már az e csoportba tartozó kancákat sem kell a tenyésztésből kiiktatni. Csak azt a kancát nem javasoljuk tenyésztésre, amelyik túl fejletlen, túl ideges (környezetére veszélyes) és semmilyen használati célra nem alkalmas sem ő, sem a születendő csikaja.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)