Az életben maradásért küzdenek egy olyan országban, amelynek lakói szívesen tetszelegnek a lovas nemzet pózában. Pedig a beteg, öreg vagy egyszerűen csak megunt lovakat, haszonállatokat befogadó állatvédő szervezet munkájára óriási az igény.

[...] De mi a helyzet a lóval, e természete szerint menekülő, növényevő zsákmányállattal, ezzel az egykor legfőbb haszon-, majd hobbiállatunkká szelídített négylábúval? Nos, ha nem adatik meg neki felelősséggel gondolkodó és érző lótartó, könnyen egy árokparton felejtett rozsdás bicikli módjára végezheti. Előbb-utóbb vágóhídra terelik, vagy elhagyatott, világ végi odúban hal éhen, ha nem fagy meg.

Nagy segítség lenne az alapítványnak, ha – az állatkertek mintájára – több névleges örökbefogadó jelentkezne. A fővárosi állatkertben például egy oroszlánt 38 millió forinttal támogatnak évente. A Bottyán Equus lovai ennél jóval kevesebbel is beérik...

Szerző: Markos Mária
Fotó: Németh András Péter

A cikk nem ért véget, az ország első lómenhelyén, a 13 éve Őrbottyánban működő Bottyán Equus Hungária Ló- és Kutyaotthonban készült képes riport itt folytatódik: Szabadfold.hu