Lényegében a lóval végrehajtott legtöbb feladatot, a díjlovaglást, az akadályversenyt és a díjugratást foglalja magában.

A military — a díjugratással és a díjlovaglással együtt — olimpiai szakágunk. Eredményei, sikerei, rendezvényeinek kultúrája hazai és nemzetközi megítélése ezért is különösen fontos.

A háromnapos military versenyt először közel másfél évszázada (Dublin, 1864.) rendezték és lassan kereken egy évszázada annak, hogy ez a lovast és lovat próbáló szakág bekerült az olimpia programjába is. (1912.)

A 2009-es Lovas Világkupán az Aréna military cross-versenyével — nem csupán a tisztesség, hanem a kiváló teljesítmény okán is — tisztelgünk a nagy elődök, Graffi Frigyes, Adda Alfréd, Német Dezső, Jankovich Lőrinc, Visy István és — talán mindenek előtt — Endrődy Ágoston csodálatos, tiszteletet parancsoló eredményei előtt.

A berlini Olimpia (1936) 5. helyen végző Endrődy később a brit nemzeti válogatott kapitányaként is kivívta a világ elismerését; kitűnő szakíró volt és nemzetközi szinten ma is alapműnek számító könyvével gazdagította a lovastusa szakirodalmát.

Tudjuk, hogy a sportban nincs „HA”. Ám mégis — csupán az akkori színvonal érzékeltetésére: ... „HA” a berlini Olimpián az első helyen álló magyar csapattal nem történik egy lovasbaleset, akkor ma — feltehetően — olimpiai aranyéremmel büszkélkedhetnénk.

A moszkvai Olimpián (1980.) a Cseresnyés László, Grózner Zoltán, Horváth Zoltán összetételű csapatunk a negyedik.

Az Arénában rendezett military cross-verseny — nyilván — legfeljebb nagyvonalakban hasonlítható össze a szabadtéri militaryval.

Itt a hét versenyző — a Kaposvári Egyetemről hozott — 13 akadályt ugratott. A zsűri — főként — az előírt iram megtartását, a folyamatosságot és a lovaglás stílusát bírálta.

Fehér Károly - LovasVilagkupa.hu