A könnyű szügyhámra és a könnyű kocsira épülő magyar fogatolási módot mintegy háromnegyed századdal ezelőtt Pettkó-Szandtner Tibor bábolnai ménesparancsnok, kiváló szakíró ismertette meg (és el) a világgal.

Fogathajtóink a hatvanas évek elején jelentek meg először a nemzetközi versenyeken. Ekkor bontakozott i a legrangosabb versenyeket nyerő gyöngyösi Kádár László őstehetsége. Mestere volt a lónak,  szerszámozásnak. Visszafogottan, csendesen, egyenletes tempóban, elegánsan hajtott.

Mesélik, hogy egyszer fogadásból harminc métert tolatott négyesfogattal, egy nyomon! Aki látott már fogatversenyt, tudja, hogy mit jelent ez!

Kádár Lászlót Abonyi Imre, a másik hajtózseni követte. (Kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok.) Ő más egyéniségű, más stílusú hajtó volt. Erős alkata, mély hangja révén nagy lendülettel, látványosan hajtott. Tökéletesen uralta a négy lovat. Sok bravúrját emlegetik. Nagy szerencse, hogy ők ketten összetalálkoztak
a lóval.

Kádár és Abonyi hajtó művészetét az öt világ- és hét Európa-bajnokságot nyerő Bárdos György, a maiak közül pedig a hatszoros világbajnokunk, Lázár Zoltán ötvözte. A világon egyedül neki sikerült négy kettesfogathajtó világbajnoki címe után a négyesfogathajtók között is egyéni valamint csapat-világbajnoki címet nyerni.

A nagy elődök, a zsenik közé érkezett a fogatvilág kiemelkedő személyisége, hétszeres kettesfogathajtó világbajnokunk, Lázár Vilmos. A kettesek között mindenki által elismerve ő a „Hajtókirály” (bár kiválóságunk elhárítja, ha ezzel a „címmel” illetik).

Az első négyesfogathajtó világbajnokunk Fülöp Sándor (négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok). Első kettesfogathajtó világbajnokunk (a négyesek között is aranyérmes) Kecskeméti László.

Fehér Károly - LovasVilagkupa.hu