A kezdet kezdete

A római birodalom tündöklése alatt is rendeztek kocsi versenyeket, de mivel ezek szorosan kötődtek a gladiátor küzdelmekhez – sokak szerint – elsősorban nem sportértékükkel hagytak nyomot a kocsizás történetében.

Az újkori olimpiák kezdete

Több sikertelen kísérlet után 1894-ben, Párizsban Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére összehívott kongresszus határozata kimondta, hogy az olimpiai játékokat modern formában, de a régi keretek megtartásával kell életre kelteni.

Azt is elhatározták, hogy 1896-ban Athénban, 1900-ban Párizsban, a későbbiek során pedig mindig más-más országban négyévenként rendezik a világversenyeket.

Az ókori olimpiai játékok egyetlen ország belső ügye volt. Az újkori a nemzetközi mozgalommá válást és az amatőrizmus szabályainak megtartását tűzte ki legfontosabb céljául. Coubertin javaslatában a görögök legsajátosabb és legjelentősebb versenyeinek felújításáról volt szó.

Ennek ellenére az elő négy olimpiáról hiányoztak a lovassport küzdelmei. Aztán 1912-ben Stockholmban, az 5. olimpián öt lovagló- és a lovaspóló versenyszámban hirdettek győztest.

Az újkori olimpiákon egyetlen magyar sportló nyert érmet: Platthy József 1936-ban, Berlinben vadászugrásban bronzérmet szerzett!

Az ókori olimpiák talán legnépszerűbb száma a kocsiverseny kimaradt az újkori olimpiák programjából. Ennek elsődleges oka, hogy a középkortól a XIX. század végéig a lovassport szinte csak a lovaglás különböző szakágaiban létezett, illetve a század végére a lovaspóló kezdett tért hódítani. A fogathajtásban versenyeket sem rendeztek, nem alakultak ki a szakág szabályai, versenyszámai.