A nem egyenlő húzókészségű lovak közül tönkremegy a serény. A bókonon inkább kiegyenlítődik a vonóerő.

Kettes fogatoláskor a baloldali ló a nyerges, a jobboldali a rudas. Négyes fogatban az élpár közül a baloldalit a gyeplősnek, a jobboldalit ostorhegyesnek mondjuk.

Ha három lovat fogunk egymás mellé (hármas, ötös fogatolás), akkor a lógós harmadikat láncosnak hívjuk.

Ha a párba fogott lovak nem egyenlő nagyok, akkor a nagyobb, az erősebb lovat fogjuk rudasnak. Ezt azért tesszük, mert pl. szántáskor a rudas megy a barázdában, a domború úton pedig az alacsonyabb jobb szélen.

A fogatok összeállításakor szépérzékünkre is hallgassunk. Az a szép, ha színre (kondícióról, ápoltságról nem is szólva) egyöntetű a fogat.

Az eltérő színűek közül még szépnek találjuk a sárga-szürke, a fekete-szürke, a sárga-fekete párt.

Ha a négyes nem egyszínű, akkor az egyszínűek keresztbe kerüljenek. Négyesben az élpár valamivel alacsonyabb, könnyebb, fiatalabb lehet.

A lovakat mindig erejüknek, vérmérsékletüknek megfelelő munkára használjuk. A nagyüzemben adott a lehetőség, hogy az eltérő jellegű munkákra különböző fajtájú, típusú fogatot használjanak. Megfelelően használva a melegvérű fajták általában 10-14 éven át, a muraközi ugyanannyi ideig, a magyar hidegvérű 8 éven át jól végzi munkáját.

Tippek a lovas fogat összeállításához

Még a nagy gépesítés mellett is a szénhidrogénár, a gépi választék szűkös volta, az időjárás és a talaj állapota felveti a lóiga szükségességét. Napjainkban pedig egészen speciális helyzet alakult ki. A reprivatizáció, a privatizáció a kisebb-nagyobb gazdaságok ezreit hozza létre úgy, hogy sem tőkeerő, sem gépi ellátottság, sem elegendő és megfelelő vonóerő nem áll az újrakezdők rendelkezésére. Most látszik csak, hogy mi mindenre lehetne, kellene használni a lófogatot. A kisparcellák, a kertek megművelése lófogattal teljes mértékben elvégezhető. A naponkénti takarmánymozgatás kisebb gazdaságokban nagyrészt, nagyobb gazdaságokban kiegészítőül lófogattal megoldható. Adódhat olyan időjárás, talajállapot, idénymunkacsúcs, amikor jó lenne, ha elegendő lófogat állna rendelkezésre. (Ezekre a munkákra tervezni igen nehéz.)

Amikor a lófogat beállítását, megválasztását végzi a gazda, jó, ha elsősorban a jelenlegi igénnyel, helyzettel számol, de az idők múltával a tervek megváltoztatására is figyelni kell. Vagyis a jelenlegi igaínség leküzdésére akármilyen ló is megteszi, csak tartósan tudjon erőt termelni. Ha viszont a jövőt is figyelembe vesszük, akkor tudni kell, hogy miképpen alakul évek múlva a ló helyzete, felhasználása a gazdaságokban. A jelen és a jövő lóhasználata nem biztos, hogy fedi egymást. Jelenleg az igás használat a döntő érv a lóbeszerzés, a lóbeállítás mellett. Ahol tehetik, ott gondoljanak a jövőre: olyan fajtájú egyedeket állítsanak igába, amelyeket könnyen át lehet majd formálni más munkára, esetleg sportlóra, vagy máris alkalmasak ilyen használatra is.

A szekér részei: 1. kocsirúd, 2. rúdszeg, 3. rúdszárny, 4. elülső felhérc húzóvasakkal, 5. hámfa, 6. elülső csatlás vagy felhágó, 7. tengelyágy, 8. elülső vánkos, 9. förgettyű, 10. juhafa vagy ihafa, 11. tengely és tengelyvég, 12. kerékszeg vagy tengelyvégszeg, 13. alsó kerékszeg, 14. tengelycsap, 15. kerékpuska, 16. rakonca, 17. nyújtó, 18. nyújtó szárnya, 19. hátulsó felhérc, 20. hátulsó tengelyágy, 21. hátulsó vánkos, 22. tengelypántok, 23. rakoncaszeg, 24. derékszeg, 25. kerékagy, 26. agykarika, 27. küllőkarika, 28. kerékküllő, 29. keréktalp, 30. keréksín, 31. lőcsköpű, 32. lőcs vasalattal, 33. oldalalsófa vagy alsócső, 34. oldalfelsőfa vagy felsőcső, 35. oldalzáp, 36. lőcskarika, 37. saroglya-felsőfa, 38. saroglya-közfa, 39. saroglya-alsófa, 40. saroglyapálca vagy záp, 41. saroglya-oldalfa, 42. saroglyalánc, 43. saroglyalánctartó karika, 44. hátulsó csatlás vagy lépcső

A vasráfos kocsi könnyű kivitelű. Ismert lőcsös, de inkább lőcs nélküli rugós típusa. A lőcsös kocsit inkább személyszállításra használták, főleg a Duna-Tisza közén és az Alföldön. A lőcs nélküli rugós kocsik sokfélesége népünk szépérzékét és találékonyságát fejezi ki. A fogatos hajtósportban világhírűek lettek a hajtókocsijaink.

A szekér vasráfos (vagy kerékabroncsos), lőcsös, szinte vidékenként más oldal-, saroglya-, szekérhossz-kiképzéssel. Tömegtakarmány-szállításra, állatszállításra jól alakítható.

A ballonkerekű tábláskocsi újabb keletű, 1,5, 2, 2,5 tonnás terhelésnek megfelelően készítik. Alacsony és magas oldalakkal szerelhető fel. Mechanikai fékkel ellátott.

Nálunk a mezőgazdasági, munkák elvégzésére országosan a szekér dívik. Jó lenne, ha a ballonkerekű tábláskocsikat mindenütt megismernék és a mainál jobban elterjednének. A két típust összevetve a következőket kell észrevételezni:

A vasráfos szekér előnyben van a rossz úton (sár, fagyott talaj), mert a keskeny vasabroncs "megkeresi" a keményebb, mélyebben lévő talajt. Mozgatásához egyenletes vonóerő szükséges. Hátránya viszont a kis rakodófelület és az, hogy puha talajon bevág, és ezáltal nagy lesz a kerék súrlódása.

A ballonkerekű tábláskocsi előnye a nagy rakodófelület. Jó úton (beton, makadám, kemény talaj) kicsi a mozgatásának vonóerőigénye a széles felfekvésű felület folytán. Hátránya viszont, hogy a vontatási erőszükséglethez viszonyítva sokkal nagyobb az indítási erőigénye. Nehéz megindítani, de ha már mozog a jármű, könnyű továbbjuttatni. Hátránya, hogy völgynek menet nagyon nekilódul és hirtelen megálláskor is nagy a tehetetlenségi nyomatéka. Ezért jó és biztos fék nélkül nem szabad használni, mert a felhérc és a kisafa tönkreteheti a ló lábát, ha rászalad a kocsi. Ezek ellenére mégis ajánlatos elterjedése, mert könnyű vele a nagy terhek szállítása, főleg kultúrkörülmények között. Az 1,5, 2, 2,5 tonnás kocsik valók a mezőgazdaságba. A 3 tonnásat az ipari szállítmányozás kedvelte.

Népünk hajlamos a "szeretett lóval való feltűnésre". A szép fogat, a nagy fogat irigységet szül és feltűnést kelt. A négyesfogatot nálunk ott is szívesen használták - használják -, ahol semmi szükség rá. Viszont kár lenne a kettes és főleg az egyes fogatolást háttérbe szorítani. Jól összeszedett és összehajtott kettesfogat (mezőhegyesi félvér, lipicai, nóniusz stb.) szinte minden munkát el tud végezni és fogatversenyben is megállja a helyét. Ezt nálunk mindenütt tudják.

Ellenben az egyes fogatolást ugyancsak országosan lenézik (lenézték). Pedig az egyes fogatolásnak igen nagyok az előnyei:

  • a ló megismerésére ennél van a legjobb esély,
  • a lóhoz szoktatásra, hajtástanításra ez ad jó alkalmat,
  • könnyebb, mert olcsóbb versenyezni vele, mint kettes vagy négyes fogattal,
  • az 1,5, 2 tonnás ballonkerekű tábláskocsival egyesben a szállítás igen eredményes és olcsó lehet.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)