Az akkori eredmények – különösen a távolságok – még ma is meghökkentőek. Széchenyi István például a hajtási eredményeiről naplójában részletesen beszámol: az 50-70 km-es távokat általában 20 km-es óraátlaggal, tehát 3 perces kilométeridővel tette meg.

A mai értelemben vett fogatversenyek az első világháborút követő években alakultak ki. Ekkor zömében az úrhajtók és a gazdák ültek bakra.

A katonai színeket – és egyben a színvonalat – a méneskar képviselte a bábolnai, a mezőhegyesi ménesi és a méntelepi fogataival. A nagy tudásbeli különbségek okán a ménesintézetek fogatait, valamint az egyéb állami fogatokat külön-külön bírálták el.

A két világháború között kiforrott versenykövetelmény nem volt. A Magyar Lovassport Szövetség 1926-ban, majd 1937-ben kiadta ugyan a versenyekre vonatkozó szabályzatait, ám ezek inkább az alapelveket szögezték. A fő cél akkoriban a minél nagyobb számú tenyészló kipróbálása volt.

A fogatverseny-kezdeményezések biztatóak voltak. Ám hamarosan kiderült, hogy a helyes befogás, a fogatok stílusa terén nagyfokú a tájékozatlanság. A magyar hajtásnak – Széchenyi Dénes „Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből” című munkáján kívül – semmilyen írott szabálya, szakirodalma akkoriban nem volt.

"A sportok között kevés van annyira magyar – mint a fogathajtás."
(Pettkó-Szandtner Tibor)

A maihoz hasonló versenyeket csak az első világháború utáni időkben rendeznek. 1924-től – a Magyar Lovassport Egyesület Országos Szövetsége megalakulásától – csak a szövetség szabályzata szerint lehetett versenyeket szervezni. Ez a döntés a szakág fejlődésében óriási előrelépést jelentett. 1937-től már a „Kocsilovak díjazása”, a „Fogatszépségverseny”, a „Hajtásverseny”, a „Használhatósági verseny” és „Távhajtási verseny” számokban egyes-, kettes-, négyes- és ötösfogatok kategóriáiban hirdettek győzteseket.

Nemzeti bajnokságot azonban nem rendeztek. Az eredményekről központi nyilvántartást nem vezettek. Nem voltak komolyabb nemzetközi versenyek sem, kivéve a bécsi, az aacheni „Hajtómérkőzéseket”.

Pettkó-Szandtner Tibor színre lép

A harmincas évektől már Drezdában, Salzburgban és Budapesten is rendeztek hajtóversenyeket. Ezeken a korszak kiemelkedő hajtója Pettkó-Szandtner Tibor képviselte hazánkat.

A bábolnai ménes parancsnoka, lótenyésztési főfelügyelő a szakirodalomban is jeleskedett.

A Szent György című lapban a magyar fogatolásról szóló cikksorozatában, majd az 1931-ben megjelent „A magyar kocsizás” című könyvében foglalja össze a fogathajtás művészetének tudnivalóit. E könyv – bár a szerző a kortársaitól kapott ellenvéleményt is – egyedülálló, úttörő jellegű, forrásmunka-értékű kincse a magyar lovas szakirodalomnak.

Neki köszönhetjük, hogy nemzeti kincsünket, nemzeti kultúránk értékes részét átmenthettük a mának.

A cikkeinek és a könyvének köszönhetően a fogatok kiállítása mind stílusosabb és szebb lett.

OMÉK: a felejthetetlen helyszín

A magyar fogatkultúra kialakulására az évente Budapesten rendezett Országos Mezőgazdasági Kiállítások (OMÉK) fogatbemutatói és versenyei serkentően hatottak.

Később „ledózerolták” a bemutató- és lovaspályát. Lassan-lassan elsorvadt ez az egykoron népünnepély-számba menő óriási, tapasztalatcsere helyszínnek számító, kiváló hangulatú kiállítás. Nagy kár érte! Azóta sem sikerült pótolni. A lovassportoknak, a fogathajtásnak ma nincs egy ehhez hasonló „szentélye”.

A fellendülő honi fogatsportunk élvonalába a gyöngyösi, a jászberényi méntelepek és a mezőhegyesi, a szilvásváradi ménesek hajtói kerültek. A második világháború után a legnagyobb versenyen Aachenben először 1960-ban indultak magyar négyes fogatok. A bemutatkozás nagy sikert hozott.

A hamburgi Fogat-derbyt a magyar hajtók közül elsőként 1967-ben Kádár László, majd 1968-ban Abonyi Imre nyerte.

Az egyre több nemzetközi hajtóverseny arra sarkallta a Nemzetközi Lovas Szövetséget, hogy a négyesfogathajtást hivatalos versenyágként fogadja el, és készítse el az egységes szabályzatát.

Az első hivatalos nemzetközi négyesfogathajtó versenyt Luzernben rendezték.

Startolnak a  kettesfogatok

A reprezentatívabb négyesfogatok mellett a kettesfogatversenyek jó ideig háttérbe szorultak. Versenyeiket ekkor csak szűkebb keretek között rendezték.

A kettesfogathajtásnak hosszú évekig nem is volt bajnoki rendszere.

A kisebb költséget igénylő, így nagyobb versenyzői gárdát starthoz állító kettesfogatversenyek hivatalos FEI szabályok szerinti bajnoki kiírása sokáig váratott magára.

Végülis a kettesfogatok részére rendezett belföldi és nemzetközi versenyeket a négyesfogatoknál bevált számokból állították össze. Ezt fogadták el a hivatalos versenyeken is.

A kettesfogatok részére – a magyarok visszatérően jelentős sikerével – 1979-től rendszeresen rendezik – az akár Európa-bajnokságnak is nevezhető –  Duna-Alpesi Kupát.

Az első kettesfogathajtó nemzetközi „előbajnokság” az 1983-ban és 1984-ben Olaszországban rendezett Lancia Kupa volt.

Az első kettesfogathajtó világbajnokság helyszíne 1985-ben Sandringham.

Fogathajtó zsenik

A sikeres magyar hajtósport – imént vázlatosan említett – világraszóló eredményei a folyamatosságra, a nagy elődök tudására, tapasztalataira épülnek.

A könnyű szügyhámra és a könnyű kocsira épülő magyar fogatolási módot mintegy háromnegyed századdal ezelőtt Pettkó-Szandtner Tibor ismertette meg (és el) a világgal.

Fogathajtóink a hatvanas évek elején jelentek meg először a nemzetközi versenyeken. Ekkor bontakozott ki a rangos versenyeket nyerő gyöngyösi Kádár László őstehetsége. Mestere volt a lónak, a szerszámozásnak. Visszafogottan, csendesen, egyenletes tempóban, elegánsan hajtott. Mesélik, hogy egyszer fogadásból harminc métert tolatott négyesfogattal, egy nyomon! Aki látott már fogatversenyt, az tudja, hogy mit jelent ez!

Kádár Lászlót Abonyi Imre, a másik hajtózseni követte. Ő más egyéniségű, más stílusú hajtó volt. Erős alkata, mély hangja révén nagy lendülettel, látványosan hajtott. Tökéletesen uralta a négy lovat. Sok bravúrját emlegetik. Nagy szerencse, hogy ők ketten összetalálkoztak a lóval.

Stílusukat, a szárkezelés művészetét Kádár Lászlótól tanuló, tizenkét Európa- illetve világbajnokságot nyerő Bárdos György, a maiak közül pedig a hatszoros világbajnokunk, Lázár Zoltán ötvözte. A világon egyedül neki sikerült négy kettesfogathajtó világbajnoki cím után a négyesfogathajtók között is egyéni- valamint csapat-világbajnoki címet nyerni.

A nagy elődök, a zsenik közé érkezett a fogatvilág kiemelkedő személyisége, hétszeres kettesfogathajtó világbajnokunk, Lázár Vilmos. A kettesek között mindenki által elismerve ő a „Hajtókirály” (bár kiválóságunk elhárítja, ha ezzel a „címmel” illetik).

Kettesfogathajtó aranykovácsok

Lázár Vilmos
Hétszeres világbajnok (3 egyéni- és 4 csapatarany) Emellett egyéniben egy-egy ezüst és bronzérmet nyert; két csapat-ezüstérme van (11 vb-érem)

Lázár Zoltán
Négyszeres világbajnok (1 egyéni- és 3 csapatarany) Emellett egy egyéni ezüstérme van (5 kettes vb-érem) A négyesek között egyéni- és csapat-világbajnok.

Nyúl Zoltán
Kétszeres csapat-világbajnok. Emellett egy csapat-ezüstérem és két egyéni bronzérme van. (5 vb-érem)

Kecskeméti László
Egyéni világbajnok, négyes csapat-világbajnok.

Fehér Mihály
Csapat-világbajnok és ezüstérmes; egyéni bronzérmes

Szegedi Gábor és Hegedűs Imre
Csapat-világbajnokok

Hódi Károly
Egy-egy egyéni ezüst- és bronzérem; két csapatezüstérem, (4 vb-érem)

Fogathajtás! A magyar sport sikerágazata.

Fogathajtóink az eddigi Európa- és világbajnokságokon 63 érmet – köztük 31 aranyat – nyertek. A kettesfogathajtóink ebből 20 világbajnoki éremmel – ebből 9 arannyal – „részesednek”.

Ahogy Pettkó-Szandtner Tibor mondta:
„A fajtánkban lappangó született tehetségnek köszönhető, hogy annyi jó kocsisunk van.”

Magyarország VB-rendező „nagyhatalom”

A Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) – fogathajtó sportunknak szóló – megtisztelő döntése nyomán Magyarország eddig öt fogathajtó világbajnokság házigazdája volt: 1978-ban (Kecskemét, négyesfogat), 1984-ben (Szilvásvárad, négyesfogat), 1989-ben(Balatonfenyves, kettesfogat), 1999-ben (Kecskemét, kettesfogat) és 2004-ben (Kecskemét, négyesfogat).

2009. augusztus 19-23 között ismét Magyarország – Kecskemét – ad otthont a kettesfogathajtó világbajnokságnak. Immár hatodik alkalommal Magyarországon rendezzük a „fogatos csúcstalálkozót!”!