Feltesszük a tartóláncot vagy a tartószíjat. Elhelyezzük a kocsin az ostort, a pokrócot stb.

A pokróc- vagy posztódarabbal letörölt lovat - hacsak lehet - állásban kifordítva szerszámozzuk fel. A szügyelő és a vállszíj között a teljesen elfordított hámba bújtatjuk a fejét, majd a hámot visszafordítva ráhelyezzük a lóra. Ezután levesszük a kötőfékfejet és feltesszük a kantárt.

A farmatringot a hasló becsatolása előtt a ló farka alá helyezzük. A szügyelőt a vállszíj állításával emeljük vagy süllyesztjük úgy, hogy az a torokéi alsó része és a vállbúb között feküdjék. A torokszíj és a pofaszíj segítségével a kantárt a ló fejére illesztjük.

A vezetőszárat a külső zablakarikába csatoljuk, a másik végét a kápakarikába fűzzük, a keresztágat pedig a kantár álladzószíja alá húzzuk.

A ló befogása és kifogása

Ha az istállóból a lovat egy ember vezeti ki, az egyik ló kissé előbb, a másik hátrább menjen. A rúd előtt a kocsival szemben megállunk, s a lovakat a rúd mellé fordítjuk.

A tartószíjat a szügykarikába (tartószíjkarika), a keresztágat a másik ló belső zablakarikájába csatoljuk. Majd a vezetőszárat összecsatolva a kocsisüléshez vezetjük, s magyar szokás szerint az ülés keretéhez csatoljuk. Ezután mindkét ló belső, majd külső istrángját a hámfára akasztjuk.

A húzóvonal a kápa segédszíjával, valamint az ágyékszíj állításával szabályozható.

A kumethámot kerek alsó felével felfelé fordítva helyezzük a ló fején és nyakán át megfordítás után a helyére. A helyesen felillesztett kumet nem nyomja a ló marját és a szügyet. A mar és a kumet között kétujjnyi hézag van, a szügy és a kumet közé pedig lapos tenyerünk befér. Nem dolgoztathatjuk a lovat sem keskeny, sem túl bő kumetben.

A gyeplő szárainak csatolása szabja meg a fogat tetszetős megjelenését, de hat a lovak vonóerő-kifejtésére is. Akkor szabályos a szárcsatolás, ha a lovak törzsének tengelye a rúddal párhuzamos, a fejük pedig egy árnyalattal kifelé tér. Mindenféle eltérést (befelé húzó, kifelé tartó, lemaradó, serény lépésű) helyes igazítással ki lehet küszöbölni.

Kifogáskor először az istrángot vetjük le és karikába kötjük. Lecsatoljuk a keresztágakat és az álladzószíj alá húzzuk. A vezetőszárat szétcsatoljuk és a kápakarikához csokorba kötjük. Végül kicsatoljuk a tartószíjat, a lovat az istállóba vezetjük és ott leszerszámozzuk.

A ló befogása és kifogása

A szerszám és a kocsi gondozása

A gondozatlan szerszám megkeményedik, törik, feltöri a lovat. Ne tartsuk a szerszámot az istálló légterében, mert az ammóniagőz árt neki

A poros szerszámot kefével, ecsettel tisztítsuk meg. A megázott, sáros, piszkos szerszámot szedjük szét, vizes ruhával mossuk le, utána töröljük szárazra. Az izzadt szerszámot is töröljük meg előbb nedves, majd száraz ruhával, mert különben megpenészedik. Kéthetenként szedjük szét a szerszámot, tisztítsuk meg és szerszámszappannal vagy puhító kenőccsel kenjük be.

A kantárt és a hámot a szügyelőnél fogva a tartóállványra tegyük. Ne akasszuk szögre, mert a bőr törik és repedezik.

A szekeret, kocsit időnként mossuk meg, kerekeit állítsuk folyó vízbe, hogy megóvjuk a kiszáradástól. A lemosott kocsit árnyas helyen szárítsuk. Használaton kívül a járművek zárt színben legyenek, ne a szabad ég alatt. A tengelyt gyakran kell kenőccsel kenni és ritkábban olajozni. A szekér rúdját kifogás után támasszuk alá, hogy az elejét le ne húzza.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)