A gazdasági ló történelme a honfoglalástól napjainkig

A honfoglalásnak, a kalandozásnak ez alapfeltétele volt. Később, a török időkben az idekerült keleti lovak ugyanilyen szolgálatban voltak.

Nem változott e felhasználás még akkor sem, amikor angol telivérrel nemesítettük lóállományunkat. Mert ugyan kocsi vagy szekér elé is fogták nálunk a lovat, de az nem külön hámos fajta volt, hanem ha az úttalan utakkal nem bírt meg két ló, hármat, négyet, sőt hetet is összefogtak a könnyű lovakból.

A ló felhasználása akkor kezdett gyökeresen megváltozni, amikor a mezőgazdaság és az ipar szétszakította a feudális termelési bilincseket, amikor ki-ki magának, saját boldogulásának kovácsa lett.

Országon belül nem volt olyan fajtánk, fajtaváltozatunk, amely kifejezetten gazdasági célra alkalmas lett volna. Még a lipicai és a spanyol-nápolyi vérkeveredéssel előállított nóniusz tudott leginkább helytállni a gazdasági munkában, bár hivatalosan ezek is inkább valamilyen katonai célt szolgáltak, az előbbi a felvonulási pompák lova, az utóbbi a trén, tüzérség kiszolgálója volt.

Népünk tudatában mélyen beivódott, hogy a ló a nyereg alatt táncoló lónál kezdődik és a rajta-rajtázó huszárlónál be is fejeződik. Erről szóltak szakkönyveink és szakcikkeink is.

A környező világ közben tovább haladt s különböző gazdasági fajták fejlődtek ki, igen tarka változatai az igaerőt kifejtő lónak, mind az erőt, mind a nagyságot illetően (óriási igások, kislovak, pónik). Ezeket külföldön járt hazánkfiai kiállításokon és munkában is láthatták.

Hozzánk a szomszédságból került be némelyik fajta, de a hivatalos magyar lótenyésztési politika teljes szigorával gátolta ezek elterjedését. Gátolta, mert a fent említett múlt, a rögünk, klímánk, lóhasználati szokásaink mellé még a legfelsőbb államigazgatásunk is a könnyűló (a nyerges, a huszárló) töretlen tenyésztése mellett szállt síkra, mert ilyet a legjobb minőségben és a legolcsóbban mi adtunk a Monarchiának.

A ló katonai használatának felszámolódása után csak megkésve, 1958 decemberében szűnt meg a tenyészkörzeti kényszer, azóta az ország egész területén bárhol olyan fajtát, típust tenyészthet bárki, amilyet akar, amelyik céljai eléréséhez szükséges.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)

Mentés

Mentés