Ebben a témában szeretnék néhány gondolatot felvetni - a teljesség igénye nélkül. A szaporítás és tenyésztés - látszólag hasonló tartalmú fogalmak, és mégis óriási a különbség köztük.

A szaporítás mennyiségi növekedést jelent, a (sikeres) tenyésztés ezen túl, e mellett, minőségi változást is.

Vagyis sikeres tenyésztés esetén a megszülető utód jobb minőségű az őt megelőző generációnál. De ha tenyésztésről beszélünk, akkor a cél legalábbis ez, és a realizálódását számtalan tényező befolyásolja majd.

20171216 szaporitas tenyesztes 02

A kanca kiválasztása

Mi is kell a tenyésztéshez? Először is kell egy megfelelő kanca. A hangsúly a megfelelő szón van! Azokat az egyedeket, amelyek sok hibával rendelkeznek, akár küllemi, akár szervezeti, akár idegrendszeri hibák legyenek ezek, nem szabad szaporítani.

A rossz alapanyagból kiinduló tenyésztés beláthatatlanul hosszú idő alatt vezet megfelelő eredményhez (ha vezet egyáltalán) tekintve, hogy a lónak rendkívül hosszú a generációs intervalluma (nemzedékváltás). Értékes éveket fogunk elpazarolni, ha nem a megfelelő kancát választjuk a tenyésztésre.

Nagyon sokan gondolják úgy, hogy akármilyen kancájuk lehet, majd egy jó mén csodát tesz, és kiváló csikó születik. Nos, ez sajnos csak illúzió. Jó kanca nélkül nincsen jó csikó! Vannak ugyan olyan kancák, amelyek „ménre örökítenek", vagyis a párosított mén tulajdonságainak többségét hordozza a csikó.

Ilyen esetben könnyebb a jó párosítást megtalálni. Más kancák nagyon stabilan örökítik saját - jó és rossz - tulajdonságaikat, szinte „mindegy", hogy milyen mén fedezi őket. Ezek az öröklődési folyamatok természetesen nagyban függnek a párosított egyedektől, melyik egyed mennyire konszolidált, stabil genetikai állományból származik.

Azt is tudjuk, hogy egy gyengébb állomány kiugróan jó egyede kisebb tenyészértéket képvisel, mint egy kiemelkedően magas genetikai értékkel rendelkező állomány közepes egyede. Ezért is roppant fontos, hogy milyen állományból választjuk a tenyészkancát.

A tenyészteni kívánt kanca legyen megfelelően korrekt küllemű szép ló, de ne keressük a hibátlan lovat, mert olyat nemigen találunk. Legyen egészséges, kiegyensúlyozott idegrendszerű, jó használati tulajdonságokkal rendelkező. Legyenek egészséges ivarszervei, és lehetőleg jól követhető ivari ciklusai (észrevehető sárlás).

Tenyésztésre szánt egyedeknél célszerű valamely, céljainknak megfelelő fajtatiszta egyedet választani. Biztosabb, jobban kiszámítható eredmény várható a stabil genotípusú, konszolidált fajták egyedeitől, mint a keresztezettektől, netán az ismeretlen származású, genetikailag heterogén kancáktól. (Más vonatkozásban már volt szó a hagyományos magyar fajták családi célra való alkalmasságáról, ezeket ilyen viszonylatban is merem javasolni.

Természetesen születhetnek, sőt törvényszerűen születnek kiváló egyedek fajták keresztezéséből (heterózis hatás), viszont a következő generációkban már kiszámíthatatlan lesz az öröklődés. A kiváló, jól bevált keresztezések alapja is a megfelelő színvonalú fajtatiszta állomány fenntartása és tenyésztése.

A kanca kiválasztásánál feltétlenül tanulmányozzuk lovunk származási lapját, kérjük ki olyan tapasztalt tenyésztők szakvéleményét, akik az adott fajtán belül ismerik az egyes vonalak és családok örökítő képességét, jó, esetleg kevésbé jó tulajdonságait.

Ha rendelkezésünkre áll egy megfelelő kanca, a következő lépés a párosítás, vagyis a megfelelő mén kiválasztása. Itt is figyelembe kell venni a ló saját küllemét és belső tulajdonságait, valamint nem szabad figyelmen kívül hagyni a genetikát. Ez utóbbit tekintve vannak olyan vonalak, amelyek egymással bizonyítottan jól kombinálódnak, ha van róla információnk, érdemes ezeket figyelemmel kísérni.

A küllem tekintetében (de belső tulajdonságokban is) ha két aranyszabályt nem tévesztünk szem elől, akkor nagyon nagyot nem tévedünk:

1. Párosítsd mindig a jót a jobbal, vagyis a megfelelő szintű tenyésztés alapja a kimagasló szintű alapanyag mind mén, mind kanca oldalon.

2. Hibát ellenkező előjelű hibával javítani nem lehet, csak a korrekttel, a jóval. Ez annyit jelent, hogy mondjuk egy pontyhátú kancát hajlott hátú ménhez párosítva az eredmény nem a szabályos felső vonal lesz, ugyanígy a franciás lábállás sem javítható hegyfaltipróval. Lényeges, hogy tisztában legyünk kancánk esetleges negatívumaival, kisebb - mondjuk típusbeli vagy lábszerkezeti - hibáival, és ennek megfelelően olyan mént válasszunk, amely ezekben a tulajdonságokban plusz variánsa a fajtának.

20171216 szaporitas tenyesztes 03

A mén kiválasztása

A mén kiválasztásánál óva intenék mindenkit a tenyésztési engedéllyel nem rendelkező úgynevezett zugmének használatától, hiszen amellett, hogy ezek a lovak törvénysértő módon fedeznek, állategészségügyi és állattenyésztési szempontból is bizonytalan a státuszuk. Néhány ezer forint pillanatnyi megspórolásával szemben igen komoly kockázatot vállal a kancatartó ilyen mének használatával.

Ma már viszonylag könnyen és elérhető áron hozzáférhetőek a legkiválóbb mének is, az utóbbi években kiépült és államilag támogatott mesterséges termékenyítő állomás hálózat útján, emellett természetesen a hagyományos fedeztetési állomás hálózat továbbra is rendelkezésre áll.

Nem mindig az a legjobb, ami a legmesszebb van. Gyakran hajlamosak az emberek olyan mént választani, amely jó hírű, de több száz kilométer távolságban van, anélkül, hogy a közelben felállított kínálatot ismernék. Nagyon sokszor megfelelő, sőt kiváló mének állnak rendelkezésre „kézközelben" is.

Amikor a gyakorlati kivitelezésre is sor kerül, akkor igen sokszor úgyis a klasszikus döntési sor játszódik le: karácsonykor még németországi „csúcsménhez" párosítást tervez a tulajdonos, február körül már országon belül nézelődik, majd amikor a kanca sárlani kezd, akkor felkeresi a legközelebbi termékenyítő vagy fedeztetési állomást. Célszerű időben átgondolni a lehetőségeinket, és abból a körből választani, ami kivitelezhető is!

Emellett tudni kell, hogy komoly összeget invesztálni egy csikóba csak akkor érdemes (gazdaságilag), ha magunknak tenyésztünk. Egy értékesítésre kínált választási csikó esetében a vevő a legritkább esetben hajlandó megfizetni azt, hogy a „portéka" több százezer forintba került, mire „kipottyant" az anyjából.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)