Ekkor kancájához elméletben a legjobban hozzáillő mént kiválasztja, megkeresi, és a február 15-től esedékes fedeztetési idényre megszerezhetővé teszi.

A párosítás a legfontosabb tenyésztői tevékenység, ezzel tudjuk tenyészegyedeink értékét tovább növelni, de a hozzá nem értő, vagy nagyság folytán ezt mulasztó gazda tönkre teheti a különben értékes lovainak utódait is.

A párosításhoz nem lehet általános érvényű utasítást adni. Ennek az írásnak a terjedelmét messze meghaladja a párosítási elveknek rendszerbe foglalása. A leglényegesebb mozzanatokat azonban mégis leírjuk, hogy a kezdő tenyésztők eligazítást nyerjenek.

Abban sohasem bízzunk, hogy a tenyészpárban jelen nem lévő tulajdonságok az utódokban megjelennek. Ennek a valószínűsége nagyon csekély.

Arról esetleg szó lehet még, hogy a nagyszülőkben meglévő, de a közvetlen ősökben elmaradt tulajdonság ügyes párosítással (rokontenyésztéssel) felszínre hozható, de a legkézenfekvőbb a közvetlen ősök tulajdonságainak megismerése, s öröklődésének mérlegelése.

Mindig arra törekedjünk, hogy bizonyos testi alakulásban, képességben a kancánál jobb mént válasszunk ki, s erre ne sajnáljunk időt és energiát.

Lovak párosítása: milyen csődör milyen kancához?

Régi, elkopott, de mégis felemlítendő szabály, hogy hibát ellenkező hibával kijavítani nem lehet. A hajlott hátat púpos hátformával nem lehet javítani. A szélsőséges tulajdonságú egyedeket ne hozzuk össze (a flegmatikus egyedet túl élénkkel sohasem jó párosítani stb.).

Párosításkor értékeljük a kancákat és a kiszemelt ménnek a testalakulását, valamint annak öröklési biztonságát. Tudni kell, hogy mely tulajdonságokat, kisebb hibákat lehet elnézni és mit kell szigorúan elbírálni.

A tulajdonságokat a kanca és a mén egyformán örökítheti, mégis az a gyakorlati tapasztalat, hogy a kancavonal tömegesebb, rámásabb, nyugodtabb, jobb munkakészségű legyen. A ménvonaltól pedig nagyobb temperamentumot, nagyobb gyorsaságot követelhetünk meg.

A kanca megjelenése nőiesebb legyen, a ménen kifejezetten látszódjék a másodlagos hímjelleg. A nem kifejezett nemi jellegű egyedek általában egyéb tulajdonságaikat rosszul örökítik, de a nem kifejezett nemi jellegűket hűen átadják. A színöröklés latolgatásáról sokat lehetne írni, de az nem ennek a cikknek a témája. A hobbilótenyésztésben viszont a szépérzékünk miatt a színnek nagyobb jelentősége lehet.

A jól örökítő egyedeket (mind a mént, mind a kancát) nagyon becsüljük meg. A bevált párosítást igyekezzünk megismételni, bár az édestestvér utódok nem mindig hasonló képességűek.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)