Az arab ló őshazájában például az árpa az abrak. A sima hengerek között szétnyomott zab kihasználhatósága jobb, mint a szemesen etetetté.

20171225 abraketetes szabalyai 01

Ha a kukoricából sokat adunk, a ló elhízik, fáradékonyabb lesz. Ésszerű etetéssel viszont jó abrak, amely nálunk inkább rendelkezésre áll, mint a kisebb hozamú zab.

A rozsot áztatás után, szecskával keverve etessük. A hüvelyes magvak nagy fehérjetartalmúak és dugító hatásúak. Az utóbbi ellensúlyozására kissé hashajtó takarmányt (melasz, korpa, zöldtakarmány) kell velük együtt etetni.

Az olajos magvak pogácsái fehérjegazdag takarmányok. Különösen a lenmagpogácsát kedvelik a lótenyésztők, nyálkaoldó hatása folytán. A korpákat forrázva vagy nedvesítve keverik az abrakhoz.

A melasz az egyszerű gyomrú lóban igen jól értékesül. Hígítva, főleg szecskába keverve etetik. A takarmánycukrot versenylovakkal, gyors munkát végző lovakkal etetik. Az édes takarmányokat igen kedveli a ló.

A malomipari takarmányok etetésekor arra ügyeljünk, hogy sok földes szennyeződést ne tartalmazzanak, mert akkor bélkőképződést okozhatnak. A különféle tápok értékét az alkotórészek milyensége, aránya, vitamin- és ásványianyag-kiegészítése határozza meg. Etetésükkor azt is mindig tudni kell, hogy milyen korú és munkájú állatok részére készítették azokat.

A mach (maccs) abrakkeverék a különös nagy teljesítményre igénybe vett lovak (verseny- és sportlovak) diétás, kissé hashajtó abrakja, amelyet hetente egyszer pihenőnap előtti este adnak. A zúzott zab, korpa és főtt lenmag (lenmagpogácsa) keveréke, amelyet forró vízzel péppé kevernek, kissé állni hagynak és langyosan etetik.

Szükségtakarmány a zöld falomb, a lombszéna, a fiatal nád és sás. Ha elöregedett és romlott, nem való lónak.

20171225 abraketetes szabalyai 02

Az abraketetés alábbi specialitásait jó, ha figyelembe vesszük.

Végeztünk olyan kísérleteket, hogy mennyi abrakot képes megenni a ló, a csikó. Az éves csikók 8-10 kg, a lovak ennél is sokkal több abrakot képesek elfogyasztani, egészen a gyomorrepedésig. Az abrak evésében nem ismer határt a ló. Ezért kell mindig egyedileg adagolva etetni az abrakot. A kifejlett lovak általános napi munkavégzés mellett 0,5-1,5 kg abrakot szoktak kapni, a futófogat, a sportló 2-3 kg abrakkal beéri, a versenylovak 3-5 kg abrakot igényelnek.

A póniknak csak egész kivételes esetben adjunk abrakot (szoptatáskor, erős igénybevételkor, napi 0,15-0,25 kg-ot). A csikók takarmányozása, főleg abrakolása speciális eset, így ezzel később részletesebben foglalkozunk.

A legelőre járó állattal délután vagy este etessünk abrakot (ha szükséges), ne reggel, mert éhesen szívesebben legel. A munkát végző lovakkal délben, s kisebb részben reggel etessük abrakadagjukat. Ekkor a legrövidebb az evési idő, s jó az abrakkal hasznosítani, de az abrakhoz szecskát, pelyvát, töreket is keverjünk, hogy rágásra késztessük a lovat. Ha nem jászolból etetjük az abrakot, hanem zabolócsészéből, akkor a fejjel párhuzamosan két vaspálca legyen beépítve, mert a legtöbb ló irigységből, idegességből, mohóságból az abrakba dugott orrával kivágja az abrakot, és az az alomba kerülve kárba vész.

Az abrakoláshoz megfelelő jászolrész vagy külön zabolócsésze álljon a ló rendelkezésére, mert különben létfenntartási küzdelem folytán igen súlyos komplikációk adódhatnak a legkedvesebbnek ismert takarmány fogyasztása alkalmával.

Ha a központi abrakosláda az istálló légterében van, a fedele mindig lehajtható, lezárható legyen, mert különben tragikus megzabálás lehet a mohóság következménye.

Az elmozdítható vödör még a pónik abrakolásához sem jó, mert biztos, hogy feldöntik azt, s kárba vész az értékes abrak. A ló fejére felköthető zabostarisznya munkalovak déli abrakolásához nem rossz megoldás.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)