Semmiképpen sem várhatunk tartós munkát, nagyteljesítményt az állandóan lekötött, a nem mozgatott csikótól. Milyen tüdő- és szívkapacitása lesz annak a lónak, amelyik csikókorában legfeljebb az itatóvályúig járt ki. A betegségekkel agyongyötört lélegzőfelület és emésztőszervek képtelenek később, kifejlett korban nagyteljesítményt nyújtani.

A különböző lehetőségek figyelembevétele mellett mindenképpen legelőn kell tartani a csikót.

Amikor évtizedekkel ezelőtt a nagyüzemek széles köre kialakult, kidolgoztuk és több helyen meg is valósítottuk az olyan nagyüzemi csikómodellt, amely szinte emberi munka nélkül üzemel. Az ábra mutatja a kifutólegelős csikótelep vázrajzát. Ennek fő jellemzői:

  • istálló helyett fészer, jászollal, fészeren kívül tömegtakarmány-etető hely,
  • állandóan működő önitató,
  • bekerített nagykarám, amelynek méretét az szabja meg, hogy mekkora területet lehet időszakonként villanypásztorral hozzákapcsolni.

A hozzákapcsolható legelőterületek elegendő nagysága mellett a karám csak elosztóhely és a leghidegebb téli hónapokban kifutó.

Ha nem áll rendelkezésre elegendő legelő, úgy a karám nagyságát a csikólétszám határozza meg. Csikónként 0,2 ha-tól 0,5 ha-ig alakíthatunk ki legelős karámot, amely 50 csikóig megfelelően üzemel. Nagyobb csikólétszám esetében a kisebb csoportképzés indokolt. Az 50 csikóig tervezett telep kiszolgálásához egy fogatosdolgozó napi 2 órai munkájára volt szükség, aki egyszer abrakolt és feltöltötte a tömegtakarmány-etető rácsot.

E teleppel szemben az egyik kifogás éppen az volt, hogy a csikók elszoknak az embertől. A gyakorlati tapasztalat azonban éppen az ellenkezője. A kevésszer látott emberről nem alakulhatnak ki rossz tapasztalataik. A csikók kíváncsiak voltak, érdeklődők és szívesen keresték az ember társaságát.

Kifutólegelős etetőhely

A telep minimális berendezése magyarázatot kíván. A növendék csikónak istállóra nincs szüksége, a fészer tökéletes enyhelyet nyújt részére, ha egyáltalán igényli azt. A fészer ellenben legalább 10 méter mély legyen, hogy télen is száraz fekvőhelyet találjon a csikó. Talaja a környezeténél magasabb fekvésű, hogy az esővíz ne gyűlhessen össze benne.

Az abrak elfogyasztásához kell a jászol. Abrakoláshoz le kell kötni a csikókat. Az abrakot délután 16-18 óra között osztják. Ha reggel abrakolással kezdik a napot, akkor lényegesen kevesebbet legel a csikó, mintha délután kapja azt.

A tömegtakarmány-etető rács a fészeren kívül és tőle távol legyen, ugyanígy a téliesíthető itatóhely is. Az a tapasztalat, hogy a csikók hajlamosak az elálldogálásra és a különböző kiszolgálóhelyek széttelepítésével kényszermozgatásukat érjük el. A tömegtakarmány-etetőrács féltető alatt legyen, hogy az eső és a hó ne érje a tömegtakarmányt. A rácsban mindig legyen (mind télen, mind nyáron) tömegtakarmány: széna, esetleg gyengébb minőségű széna, takarmányszalma vagy végső esetben szalma. A lóféle ugyanis nagyon szeret szálalni, s ha ezt nem tesszük lehetővé, megeszi a karámfát, lehántja az élő fának a kérgét, megrágja a jászlat, sőt egymás farkát is.

Egyes országokban, ahol állandó jó legelőn van a csikó, nem kell ilyen kínosan ügyelni a szálastakarmány-pótlásra, ott a legelő mind minőségileg, mind mennyiségileg elegendő. De nálunk még a legjobb gyepgazdálkodás mellett is ügyelni kell a tömegtakarmány-ellátottságra - függetlenül a csikó korától.

A leírt telep folyamatosan üzemel, tehát észrevétlenül megy benne telelőre a csikó. Hiba lenne, ha meleg istállóból télen hirtelen vinnék ki a fészerbe a fiatal állatot.

Az a gyakorlati tapasztalat, hogy fészeres tartásban a csikók egészségesek, ellenállóak, kevesebb meghibásodás fordul elő közöttük, mint lekötött társaik között. Ahol elegendő csikó összejön egy ilyen telep üzemeltetéséhez, ott nagyszerű eredményt lehet elérni.

Ha lehet, egy telepre azonos korú csikókat helyezzünk. Ebben az esetben a csikók abrakoláskori lekötését is meg lehet spórolni. Eltérő korú és testtömegű csikók esetében abrakolás előtt kötelező a lekötés, mert különben az erősebb még nagyobb tömegűvé lesz és a gyengébbet elveri az abraktól. A fészer, a szénarács, az itató megközelíthetőségét sohase korlátozzuk. Semmiféle kirekesztést ne alkalmazzunk.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)