Amíg az öröklődés biokémiai folyamat, amelynek megismerése állandó célja az embernek, addig a szerzett tulajdonságok a tenyésztés során viszonylag könnyebben irányítható hatások összessége.

Ennek az írásnak az a célja hogy az átöröklés nagy szabályaira felhívja a figyelmet. Aki e téren ennél többre vágyik, az érdeklődését az átöröklés széles irodalmából elégítheti ki.

Az egyed tulajdonságait az átöröklés szemszögéből vizsgálva két csoportba sorolhatjuk:

  • minőségi tulajdonságok, mint pl. a szín, a pata alakja, a különböző defektusok - köldöksérv, rejtettheréjűség stb.
  • mennyiségi tulajdonságok, amelyek mérhető sorokat képeznek, pl. a testnagyság, a méretek, a lépéshossz stb.

A minőségi tulajdonságok átöröklődése nagyjából követi a Mendel-szabályokat.

A mennyiségi tulajdonságok szabályai bár az egyedre is vonatkoznak, de törvényszerűségeinek megismeréséhez a tömegfeldolgozást, a populációs genetika módszereit használjuk fel.

Példával megvilágítva: minőségi tulajdonság a ló színe. Ha ennek öröklődését vizsgáljuk, akkor az egyed őseinek a színalakulását kell nézni és szabályokat megállapítani annak átadásáról. Mennyiségi tulajdonság a test nagysága. Ennél a szülők tulajdonsága (nagysága) nem egy számban jelenik meg az utódokban, hanem széles skálát alkot.

A minőségi tulajdonság öröklődésének megismeréséhez előbb annak sejttani alapjaival kell tisztába jönni.

Az ivarsejtek (a hím ivarsejt és a női petesejt) magja a letéteményese annak a milliméter ezredrészével mérhető parányi részecskének, amely az utód tulajdonságát megalapozza, kialakítja. Az ivarsejt sejtmagjában a fajra jellemző füzérek (kromoszómák) képződnek, amelyen olvasószerűen vannak az egyes tulajdonságok génjei. Minden tulajdonsággén két félből áll össze egy egésszé. E két fél egyikét az apjától, a másikat az anyjától örökölte az utód és ezek párban (allélgének) alakítják ki az utód tulajdonságát. Amikor az új egyed ivarérett lesz, az is termel ivarsejteket megfelezett gén-garnitúrával. Fedeztetés után megtermékenyüléskor a két (hím és női) felezett garnitúra teljes kromoszómagarnitúrává egyesül, és létrejön az új egyed.

Van úgy, hogy mind apai, mind anyai részről ugyanazon géneket örökli az egyed. Ilyenkor azt mondjuk, hogy ezekre a tulajdonságokra nézve homozigóta az utód. A homozigóta hasonló tulajdonságú homozigótával ugyanolyan utódot hoz létre.

Ha viszont apai és anyai részről nem ugyanolyan gént örökölt az egyed, akkor heterozigótának hívjuk a szóban forgó tulajdonságban. Ebben az esetben lehetséges, hogy az egyik szülő génje elnyomja a másikét, vagyis az egyik dominánsan öröklődik a másik felett. Az elnyomott gént pedig recesszívnek hívjuk.

Előfordulhat az az öröklésmenet is, hogy sem az egyik, sem a másik ős tulajdonsága nem jelenik meg az utódban, hanem egy köztes forma (intermedier alak) jelenik meg.

Ismert az az öröklésmenet is, hogy nem az allélpár, hanem egy másik gén elfed egy vagy több gént. Az elfedő gént episztatikusnak, az elfedettet hiposztatikusnak mondják. A ló színöröklésében az episztatikus sor: tarka, fakó, szürke, pej, fekete, sárga.

Az eddig elmondottakhoz a gyakorlat nyelvére lefordítva, a következő példákat adhatjuk. A hosszú évtizedeken, évszázadokon át kitenyésztett fajták a jellemző tulajdonságokban általában homozigóták. Ezek egymás között továbbtenyésztve hasonló utódokat adnak. A fjord ló minden egyede jobban hasonlít egymáshoz, mint két tojás. Ugyanez áll az arabra is.

Keresztezéskor a legtöbb tulajdonságban az utód biztos, hogy heterozigóta. Érdemes elidőzni e fogalomnál, hogy keresztezés. Genetikai értelemben nemcsak a fajták összes tulajdonságára (vagyis a fajták megjelenési formájára, külső és belső összes tulajdonságára) értjük a keresztezés meghatározást, hanem külön-külön az egyes tulajdonságokra is. Vagyis lehet két szülő igen sok tulajdonsága azonos, tehát homozigóta, de például a fej nagyságában (vagy a szem színében) más, és ha ezeket összepárosítjuk, az utód ebben a tulajdonságban keresztezett lesz, vagyis e tulajdonságára nézve heterozigóta.

A dominanciára jó példa a fakó szín. Ez elnyomja a pejt, de a többit is, tehát episztatikus a feketével, sárgával szemben is, és ha az öröklési anyagában jelen van, csak a fakó érvényesül. De jó tudni, hogy az elnyomott színeket is örökli az utód, és előfordulhat olyan párosítás, amikor a domináns tulajdonságra nézve két heterozigótát párosítunk, így lesz olyan alléi, amelyik az egyik oldalról sem hozza a domináns színt, és megjelenik az elnyomott (a nem várt) szín.

A recesszív jellegre az a jellemző, hogy ez minden más színtől elnyomott. Ilyen a sárga. Csak akkor jelenhet meg, ha semmiféle más színt nem örökölt az utód. vagyis sárga x sárga szülőknek csak sárga utóda lehet. A sárga utód másik sárgával is csak sárga ivadékot ad. Az elnyomott sárga szín viszont kihasadhat pl. két pej párosításából, ha azok heterozigóta pejek voltak, és az öröklési anyagukban elnyomva mindegyikben szerepelt az elnyomott sárga szín. A megjelent sárga az elmondottak szerint homozigóta és nem lehet heterozigóta.

Az intermedier (köztes forma) öröklésére jellemző, hogy sem az egyik, sem a másik szülő jellemző tulajdonsága nem jelenik meg az utódban, hanem a kettő közötti eset áll elő. Pl. ha valamelyik kitenyésztett, nagy hidegvérű fajtát keresztezzük pónival, az utód köztes nagyságú lesz és mindegyik egyforma.

Előfordul az is, hogy ismeretlen új tulajdonság (új gén) léptei, ilyenkor mutációról beszélünk. A mutációkkal új változatokat hozhatunk létre, ha sikerül rögzítenünk azokat. Ismerünk halált hozó génhatást is. Pl. ha homozigóta fehér lenne a csikó.

A modifikáció (környezethatás) általában nem öröklődik. De vannak megfigyelések, hogy külső hatásra fellépő bizonyos tulajdonság öröklődött vagy megváltoztatta más öröklődő tulajdonság jellegét. Pl. állandó rossz körülmények között tartott egyed nagysága, munkabírása mélyreható változást szenvedhet.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)