Az orlov ügető Orlov gróf nevéhez fűződik, aki a XVIII. század végén ménesében az arab ló szépségét, nemességét és keménységét a nyugat-európai kocsilovak testtömegével, ügetőképességével próbálta összehozni.

A Bars I nevű ménben testesültek meg elképzelései, akit utána 17 évig tartott tenyésztésben, és tulajdonságait szoros rokontenyésztéssel rögzítette. Később bekerült a fajtába - nagyon korlátozott mértékben - az angol telivér, a norfolki és a dán fajta is.

Az amerikai ügetőnél tömegesebb, nyaka magasan illesztett, mozgása elegáns, akciós. Az amerikai ügető kialakulása szintén a XIX. századra tehető, és itt is a nagy távolságok gyors leküzdésére alkalmas fajta kialakítása volt a cél.

Kitenyésztésében nagy szerepe volt az angol telivérnek, de egyéb fajták is részt vettek benne (norfolki). Szelekciós szempontja volt az egy mérföld ügetésben való megtételéhez szükséges idő. (Maximum 2'30" volt 1789-ben).

Az orosz ügető az orlov ügetőből, és a gyorsaság növelése érdekében vele keresztezett amerikai ügetőből alakult ki.

A francia ügető fajta kialakulása az amerikaihoz hasonló módon történt azzal az alapvető különbséggel, hogy a franciák az ügetőt nyereg alatt is versenyeztetik, és a szelekciónál szempont volt mindig a nyereg alatt való használhatóság is.

(Forrás: Lótartás a családban, Gazda Kiadó)