Nézzük meg, hogy az 1904-es tenyészévben milyen volt az ország állami fedezőmén-állománya és az mennyiben tért el az 1888-as évitől (16 év nyugodt munka eredményeképpen).

Az országos fedezőmének fajtánkénti megoszlása 1904-ben:

Az 1. sz. fajtacsoport (ld. az alábbi táblázat), az arab szerepére az jellemző, hogy bár az előző kimutatáshoz képest -4,1%-kal csökkent a száma, de még mindig a harmadik legnépesebb fajta.

Egyoldalúan hátas típus és még az első világháború után is tartja a 10% feletti részarányt.

Az itteni csökkenés oka Kozmának azon véleményével magyarázható, hogy 15-20 év alatt nagymértékben kívánta csökkenteni az arab fedezőmének számát.

A fajta Országos
fedezőmén
%-ban A % eltérése
1880-hoz viszonyítva
Fajtacsoportba
sorolás
Arab telivér és fajta 399 12 -4,1 1.
Lipicai 167 5 -2,9 2.
Angol telivér 299 9 +1,6 3.
Angol félvér 1490 45 +7,5 4.
Nóniusz 598 18 +2,2 4.
Gidrán 233 7 -3,6 4.
Nehézigás 133 4 +1,6 5.
3319

A 2. fajtacsoport a lipicai. Mind rövidebb, mind hosszabb távon az arabra jellemzően alakul létszáma.

A 3. fajtacsoport az angol telivér. Az új kor lova. Hátas jellegben szinte mindent tőle várnak.

Hozzá teljesen azonos felhasználású a 4. fajtacsoportból a külön ki nem mutatott kisbéri félvér fajta, amely 300 körüli létszámot jelent. Ezt nem lehet összemosni az angol félvér címszó alatt a mezőhegyesi félvérrel (Furioso-North Starral), mert a két fajta használata egészen más törekvést takar.

A nóniusz akkor lép át az angol félvérből nemcsak névleg, de alkattípusában is, a könnyűhámos jellegbe. A gidrán küllemi hibái magyarázzák a csökkenését.

Az 5. fajtacsoportban előtört a nehézigás (133 egyeddel), amely az előző kimutatásban még csak 56 egyedével volt jelen.

Az 1888-as kimutatásban szerepelt egy fajta, a norfolki (2,3%-kal 60 fedezőménnel). Ezt a fajtát Kisbérre hozták be, majd 1874-ben Mezőhegyesre helyezték át, mint könnyűhámos nehézlovassági lovat. Mezőhegyesen csak 4 éven át üzemelt a ménese, mert puhaság jeleit vélték felfedezni rajta és a meglévő kancaállományát átadták mezőhegyesi igás használatra.

A bemutatott időszakban sok fontos változás történik lótenyésztésünkben:

  • A ménesbirtokokat a Magyar Földművelésügyi Minisztérium vette át.
  • A magyar minisztériumon belül lótenyésztési osztály szerveződik.
  • Kozma Ferenc kidolgozza a lótenyésztési intézmények működési szabályzatát, amely intézkedett a ménesgazdaságok, az állami ménesek, a méntelepek (fedeztetési állomások) megszervezéséről és a megyei lótenyészbizottmányok, a vármegyei hármas bizottságok létrehozásáról.

Külön ki kell emelni a megyei lótenyészbizottmányok munkáját, amelynek elnökét és tagjait a Megyei Gazdasági Egyesület választotta. Az elnök jelölte ki a járási és a községi tagokat, akik a lótenyésztés érdekvédelmi testületét képeztek. A megyék területén a vármegyei hármas bizottságok (tagok: alispán, a megyei lótenyészbizottmány elnöke, a területileg illetékes méntelep parancsnoka) határozták meg a felállítandó fedeztető állomások helyét.

Kozmának határozott törekvése volt a mezőhegyesi fajták elterjesztése. De a hátas típus domináns létszámfölényével a továbbiak folyamán is egyetértett.

Országos közhangulattá fejlődött a gazdaságok vonóerőigényének kielégítése, a gazdasági típus megteremtése. Elsősorban a birtokos főurak szintjén állandó vita tárgya lett az igáslókérdés. A parasztságnak, akinek a kezén volt a lovak nagy többsége, kevés beleszólása volt a tenyésztendő típusba, fajtába.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)