Testnagyság szerint beszélünk:
- nagylovakról: 147,3 cm bottal mért marmagasság felettiekről,
- kislovakról: 147,3-120 cm közöttiekről,
- pónikról: 120 cm alattiakról.
A nagylovak fajtáit általában ismét két csoportba sorolják:
- a melegvérűek,
- a hidegvérűek csoportjába.
Ez az elnevezés megtévesztő. A testhőmérséklet alakulása ugyanis éppen a hidegvérűeknek magasabb valamivel, mint a melegvérűeknek. A besorolás tehát nem a testhőmérsékletére, hanem a szervezet felépítettségére és a vérmérsékletre vonatkozik.
A melegvérű fajtacsoportra jellemző a finom, száraz alkat, a vékony bőr, a rövid finom szőrzet, a száraz ízületek, a tömör, kompakt csontozat, az élénk vérmérséklet, a gyors reakciókészség, a kemény, kitartó szervezet, a gyors mozgás, a jó szaporodóképesség.
A hidegvérű fajtacsoport fajtái lazább szervezetűek, vastag bőrűek. Sok a bőr alatti kötőszövetük, vastag, de szivacsos a csontozatuk, nyugodtak, sőt némelyiknek lomha a vérmérséklete. Nagy vonóerőt képviselnek, de lassúak. Könnyen kezelhetők, a nehézmunka-végzésben is megbízhatóak.
Ezenkívül alkattípus, tehát használhatóság szerint is különbséget teszünk hátas és hámos fajták között, és ez utóbbit ismét két csoportba soroljuk, a könnyű hámos és a nehézhámos fajták közé.
A besoroláskor a kisló és a póni megkülönböztetése okozhat gondot. A zavar ott kezdődött, hogy ami nem nagyló, azt nálunk póninak hívták, és mert nem voltak sem kislovaink, sem pónifajtáink, így nem is tettek ilyen különbséget és egyszerűen csak póniról beszéltek. Megjegyzendő, hogy más államokban is keverik néha a két fajtacsoportot.
A kislovakra a nagyság különbözőségén túl az a jellemző, hogy a testnagyságukhoz viszonyítva nagy vonóerőt képviselnek vagy sportteljesítményt nyújtanak. Kiváló takarmányértékesítők, kisigényűek. Jó szaporodóképességűek. Kezesek és jó munkakészségűek. Nagyobb részük biztos örökítésű, mert konstans fajták.
A pónik nem törpék, hanem arányos testfelépítésű, de alacsony lovak, amelyekről kevesen tudják, hogy komoly munkavégzés közben alakultak ki. Nagyságukat, testformájukat nagy biztonsággal örökítik. Kezesek. Munkában jóindulatúak, hosszú élettartamúak. Jó szaporodóképességűek. Ellenálló szervezetük különösen nagy érték.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
Hozzászólások
#8 fruszy
2011-10-29 13:49jol leirjak a dolgokat…
#7 KisBence
2011-02-19 22:01:'D jó a cím.
#6 fruszy
2010-09-30 18:55Nagyon jó a cik!!!
NÉZZÉTEK MEG LÉGYSZIVES:
www.lomania.hupont.hu
www.lomaniasok.hupont.hu
HA ÍRTOK VÉLEMÉNYT,NAGYO N KÖSZIIII!
#5 kentaur8
2010-09-16 11:28- Idézet Józsa Csilla 2008-as doktori értekezéséből(P annon Egyetem, Keszthely, Állattudományi és Állattenyésztés i Tanszék): ”javaslom, hogy a molekuláris genetikai módszereket, s azok eredményeit tudatosan használják fel a tenyésztésben, mind ló, mindszarvasmarh a fajták esetében. A hazánkban tenyésztett fajták genetikai változatosságát fenn kell tartani, ehhez a molekuláris genetikai vizsgálati módszerek kitűnő segítséget nyújtanak. Ahol azt a vizsgálati eredményei indokolják, esetleges külföldi tenyészállatok importálásával a genetikai változatosságot megalapozott biztosítani. A tenyésztésbe való bekerülés előtt javaslom az egyes egyedek molekuláris genetikai vizsgálatát annak érdekében, hogy csak a ténylegesen változatos, esetlegesen különleges allélekkel rendelkez ő egyedek frissítsék a hazai állományt, ezáltal javítva a fajták genetikai szerkezetét.” - Kérdezem: - történt e valaha is genetikai vizsgálat a csak 4 -5 ménvonalt feltételező importok megtörténtekor, vagy csak a méneskönyvek statisztikái voltak mérvadók? Ha nem is volt, nem gondoltak arra hogy a közel 200 száz éve ugyanazon ménvonalak – Ousor, Prislop, Hroby, Goral, Pietrosu, Gurgul - használata előbb-utóbb “üvegnyak-effektus”-hoz(bottleneck) , illetve ahhoz közeli állapothoz vezessen?; - A Warsaw Agricultural University állattenyésztés i és genetikai tanszékén Katarzyna Kwiecinska kutatásai szerint a lengyelországi huculménesekben 10% fölötti van a beltenyésztetts égi eggyütható-érték átlaga, mely a mének és kancák közötti rokonsági fokot jelzi. Már az elmúlt években is aggodalmát fejezte ki a kutatónő, hogy tenyésztésbe kellene vonni olyan méneket, melyek nem, vagy még csak keveset fedeztek; - “bottleneck”-effektus fenyegeti mindazokat a tenyészeteket, melyek “történelmi alapon”, és “nemzeti sajátosságokra” hivatkozva beltenyésztik saját állományukat, és/vagy amelyek későn kapnak észbe a beszűkült a genetikai állományt illetően. - Ha a lengyel huculállományná l - mely nagyságrenddel nagyobb a magyarénál, - is már jelentkeznek a bajok – akkor vajon mi lehet a helyzet a pár tucatnyi lovat kitevő magyar tenyészanyagnál ?
- Egy ellenpélda a “nemzeti alapú” tenyésztéshez: - Az „International Buckskin Horse Association” nevű szervezet 1971-ben alakult azzal a céllal Amerikában, hogy törzskönyvezze, megőrizze az un. „Buckskin”, „Dun”, ”Red Dun”, és „Grulla” színgenetikájú egyedeket, és támogassa ezen állatok tenyésztőit. Tehát nem az “Amerikai Nemzetre” jellemző atavisztikus lovak tenyésztőit támogatják, hanem az I.B.H.A. szervezete által deklarált szabványoknak - amelyek lényege az atavizmus megléte, - megfelelő lovak gazdáit, tenyésztőit, nemzeti, országbeli hovatartozástól függetlenül.(Említett színgenetikájú lovakra ugyanazok a sajátos ősi jegyek - szíjaltság, zebroid csíkolat, vállkereszt v. folt különböző mértékbeni és öröklődési mechanizmus általi megnyilvánulása - jellemzőek, mint ahogy pl. a lengyelországi konyikokra, a portugáliai sorraia-ra, és a norvégiai eredetű fjord-ra is. Ezek a jegyek - eltérő mértékben manifesztálódva és bonyolult öröklődési mechanizmusok által befolyásoltan, - szerte a világon fellelhetők bizonyos lovakon, bizonyos populációkban, nemzettől, országhatároktó l függetlenül.)
#4 kentaur8
2010-09-16 11:26Visszatérés a gyökerekhez - Az achal-tekke fajtanemesítõ vonatkozásai (1. rész)
A Magyarországi Arablótenyésztõ k Egyesületének - lovai száma és minõsége alapján is - meghatározó magántenyésztõj e, Parti Imre elhatározta, hogy egyes arab telivér és shagya-arab kancáit Achal-tekke ménnel fedeztetve egy újabb fajta, az achal-arab fajta egyedeivel az egyre népszerûbb távlovas sport számára kíván kiemelkedõ képességû lovakat tenyészteni. Az egyesület vezetése érdeklõdéssel fogadta a bejelentést, és tenyésztési szabályzatát megfelelõen módosítva, az eddig meglévõ arab telivér, shagya-arab és anglo-arab fajták mellett, kialakította az achal-arab fajta tenyésztési és törzskönyvezési szabályzatát.
#3 kentaur8
2010-09-16 11:23Ami kimaradt:
1.A "nagylovak" az ember szelekciós tevékenységének folyománya, ami a természet szempontjából tulajdonképpen kontraszelekció , hisz csökkent az életbenmaradási képességük ezeknek a lovaknak.
2.A kislovak arányos testalkatúak, és mindenre használhatók, kivéve azt, ahol a "lábszedő és kosorrú" lovak produkciójára vágynak a szemlélők…
3. "Kezesek és jó munkakészségűek . Nagyobb részük biztos örökítésű, mert konstans fajták."…Lám itt is virágzik a dilettáns megfogalmazások akadémiai szintre emelése…A kislovak nem konstans fajták, hanem nem egy- egy "hadizsákmányból " kreált politikai indíttatású fajták mint ahogyan a nóniusz. A baj náluk, hogy néhol lezárták a törzskönyveket, hogy "nemzetivé" emeljék a tenyészetet. Itt aztán kezdődik a "bottle-neck" felé vezető egyre szűkülő, sehová sem vezető ösvény…
4. A nagylovak használhatósága addig a szintig még talán elgogatható, amíg a nyitott törzskönyv lehetővé teszi a korrekciókat a genetikai állományban. Javasolt lenne a primitív fajtákkal való keresztezés, jó használati ló előállítása céljából.
Mongóliában közismert volt a lovas-pásztorok által létrehozott
przewalski X mongol-”póni” hybridek /201.- 204. ábrák/ alkalmazása
szívós, kitartó voltuk miatt./Duncan,1992/; a tengelici kisló egy, már
régebbről ismert, de már nem létező “kétlépcsős” hibrid fajta, melynek
előállításában szerepelt a muraközi, az arab, és a fjord lovak; a fjord
keresztezése, már több fajtával is sikert hozott; így a G.E.F.A.G. lipicai X
fjord /143.- 145.ábrák/, a Csehország-beli hucul X fjord
/Dossenbach,1987/, és egy francia tenyésztő francia lófajta X fjord
hybridjei, de alapvető szerepe volt a fjordnak pl. az izlandi póni /195.,196.
ábrák/ kialakításában is; - a kemény és “jótermészetű” “hátaspóni” típus
Angliában welsh, /37.,200. ábrák/ angol telivér, berber /32. ábra/, arab,
highlandi, /199. ábra/ és Fell póni /198. ábra/ felhasználásáva l került
kialakításra, s “jelenleg” az egyik legpiacképesebb , legsokoldalúbb fajta;
a Connemara póni telivérrel való keresztezései jó sportlovakat
eredményezett jókora “póni-keménységgel”, és értelemmel; az Exmoor
pónik /17.,18. ábrák/ telivérrel keresztezve igen kemény sportlovakat
adnak./Edwards,1993/
#2 Lilike
2010-09-14 15:04A cím már igaz.
Erről már olvastam egyszer. 
#1 epona
2010-09-13 20:40hm… én eddig pont úgy tudtam, hogy a pónik azért is pónik, mert testükhöz képest egy kicsit rövidebb a lábuk, szóval a testarányaik nem olyanok, mint a lovaké
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.