A melegvérű lovak bőre vékony, finom, a hidegvérűeké vastag, durva. A bőr három rétegből áll: hámréteg, irharéteg és bőr alatti kötőszövet.

  • A hámrétegben van a festékanyag, amely a bőr színét adja.
  • Az irharéteg vérerekkel és idegekkel gazdagon átszőtt.
  • A bőr alatti kötőszövet zsírszövetet tartalmaz.

Ilyen a ló bőre és szőre

A hidegvérű lovaknak a vastag bőre alatt sok a bőr alatti kötőszövet, ezért jobban bírják a hideget. Ilyen a pónik bőrszerkezete is. Ezeknek a lovaknak a csontszerkezeti felépítése nehezen kivehető.

A melegvérű lovak (főleg a keleti jellegűek) bőre alatt vékony a bőr alatti kötőszövet, a rugalmas bőr jól mutatja az alatta levő csontformákat.

A bőr véd a külső behatásoktól, védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben.

Színét, jegyeit az azonosításban használjuk fel, és a szépérzékünkre is hat. A bőrben levő szőrök (szőrtüszők) hatásosan védik a bőrt, a testet, főleg a hőmérsékleti változásokkal szemben.

A szőr külső kéregállományból és belső velőállományból áll. Színét a kéregállományban és a szőrtüszőkben levő melanociták termelte színtestek adják, összhangban a szem szivárványhártyájának, a bőrnek és a szaruanyagnak a színével.

Ilyen a ló bőre és szőre

A pigmenthiányos bőr hússzínű, a szem piros, a szőrzet születéstől fogva fehér (ezek a valódi fehérek, az albínó egyedek). A pigmentált bőr ellenállóbb, a pigmenthiányos hamarabb és többet szenved a naptól, a gyulladástól. Ezért kedveljük a palaszürke bőrt és patát és idegenkedünk a nagyfokú pigmenthiánytól.

A szőrök a testen meghatározott irányt követnek. A különböző irányból jövő fedőszőrök szőrléceket (tarajt), csigákat (forgót) alkotnak. Ezeket is jó leírni, mert az azonosításban felhasználhatók (az eltulajdonítás esetében).

A genetika "felfedezte a ló színét". Tudományosan kezdtek foglalkozni vele és igen szép, de jelenleg még nem gyakorlatias eredményt értek el. Erről tudni illik a következőket.

A színt meghatározó gének helyeit (lókuszait) nemzetközi megegyezés szerint az ABC betűivel jelölik. A nagybetűk külön is a domináns gént jelentik (pl. "A", "B" stb.). A kisbetűk egyszerűen vagy jelzetten a recesszív alléit nevezik meg (pl. "a", "at" stb.), működési mechanizmusuk szerint.

(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)