Mitől kólikázhat a ló?

Hirtelen többet evett a kelleténél – szénát vagy egyéb száraz takarmányt

Idegen helyen, másfajta szénát, száraz takarmányt evett, mint amit megszokott

Hirtelen takarmányváltás – legelőről szénára, illetve szénáról legelőre váltás nem fokozatosan történik

Közelgő hidegfront hatására – akár 2 nappal a hidegfront előtt

Szállításkor – vagy más különleges, a megszokottól eltérő dolog, izgalom érte

Télen / nyáron nagyon hideg vizet ivott vagy hirtelen ivott

Hirtelen nagy fizikai igénybevétel

Fertőzés

Melyek a kólika külső jelei?

Bágyadtság, kedvetlenül lógatja a fejét

Indokolatlanul sokat fekszik a földön – a hasán fekszik és / vagy megpróbál átfordulni

Nem eszik, még a legkedveltebb jutalomfalatot sem kívánja

Nézegeti a hasát

Hátsó lábával rugdosni próbálja a hasát, első lábával kapar

Nincs trágyázás és vizelet

Izzad és küzd

Melyek a kólika belső jelei?

Nincs semmilyen füllel hallható bélhang a horpaszánál

Az ínye sárgás (nem rózsaszín színű), és ha megnyomjuk, akkor nehezen vagy alig telik vissza vérrel (2-3 másodperc után)

Testhőmérséklet magas (végbélben mérve): 37-38 fok feletti

Légzés szám szapora: 10-14 feletti

Érverése magas: 28-44 feletti

Mit tegyünk, ha kólikára gyanakszunk?

Meghallgatjuk a bélhangokat és megnézzük az ínyét

Sürgősen állatorvost hívunk, elmondjuk, hogy mit tapasztaltunk

Az állatorvos megérkezéséig sétáltatjuk a lovat – de nem erőltetjük!

Betartjuk az állatorvos utasításait

Mit tehetünk, hogy a ló állapota javuljon?

Sétáltatás, kis ügetésekkel

Kivisszük terepre, lehetőleg mászatás dombra fel és le (nyereggel vagy kézen)

Lószállítóra tesszük, és megyünk vele „egy kört” – általában az izgalom a szállítástól és a rázatás beindítja a bélműködést, ezzel a trágyázást, vizelést

Kólika után: diéta – nagyon kevés táplálék (lehetőleg fű), sok víz, mash (korpa, 2 dl parafinolaj, víz, kevés zab vagy müzli összekeverve naponta 3x)

Kólika / Fotó: Western Horse Review

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a kólikát?

Az őszi / téli időszakban figyeljük az agresszív és hirtelen jövő hideg frontokat és kezdjük el mash-sel etetni, valamint ügyeljünk arra, hogy mindig eleget igyon a ló.

A takarmányváltás mindig fokozatosan történjen – egy kicsit a régiből, egy kicsit az újból.

Legelőhöz szoktatás fokozatos legyen, főleg tavasszal.

Amikor legelőről visszajönnek a lovak és elkezdünk szénát adni nekik, az mindig először kis adagokban történjen – többször keveset alapon.

Legyen mindig elegendő ivóvizük és a problémás lovaknak már előző napokban adjunk mash-t – tehát készítsük fel a bélrendszerét a szárazabb takarmányra.

A téli jeges ivóvizet keverjük meleg vízzel – naponta többször is ellenőrizzük, hogy nincs-e befagyva a víz. Kerüljük a hirtelen itatást télen és nyáron is. Télen adjunk a lovaglás után langyos vizet a lónak, ha utána kimegy a karámba vagy a legelőre.

Vannak lovak, akik habzsolnak, és ezzel hirtelen megterhelik a gyomrukat (ami egyébként a testükhöz képest kicsi), ezért ezeknek a lovaknak az etetőjébe tehetünk kerekre koptatott köveket vagy feldarabolt nyalósót. Így a zabot nem tudja felfalni egyszerre, el kell gurgatniuk, hogy hozzáférjen a zabhoz és ez idő.

Ha más istállóba visszük a lovat, akkor előbb érdeklődjük meg, hogy ott milyenek a takarmányozási szokások, mikor, mit és mennyit adnak a lovaknak.

Ne kérjünk lovunktól hirtelen, nagy erőfeszítést! Egy hetente egyszer-kétszer lovagolt ló nem alkalmas (mondjuk) versenyzésre. Erre a lovat ugyanúgy, mint az embert, fel kell készíteni, és ez több hónapot is igénybe vehet. Arról nem beszélve, hogy a kólika mellett sántaságot is okozhatunk neki a hirtelen megerőltetéssel.

Írta: Sándor Mónika, TF Lovaskultúra oktató