Akkor hát itt a 2. fejezet :))

Linda hajthatatlan volt. Fölültetett a biciklire, majd a köves úton tekertünk a szinte szomszédos lovarda felé. Nagynénémék házához különösen közel van az istálló. Kinézünk az ablakon, látjuk ahogyan a lovak a legelőn vígan rohangásznak, látjuk, ahogyan a mindennapi edzések eltelnek.

Ahogy egyre közelebb értünk a lovardához, annál jobban kezdtek mozgolódni a pillangók a gyomromban. Az ég gyönyörű kék volt, a nap enyhén sütötte hófehér arcomat.

- De csak nézni foglak - jelentettem ki határozottan, hogy barátnőm is megértse.

- Jó - kissé morcosan tovább tekert.

Mikor odaértünk, támasztónak használva a falat raktuk le a biciklinket. Barátnőm megragadta a kezemet és húzott volna be az istállóba.

- Én inkább innen néznélek - szóltam, majd kiültem a pálya melletti kis lócára. Az istálló fala sárgára van festve, piros cserepes teteje. Az ablakokban piros és rózsaszínű virágok dobják a sárga épületet. Egy kis szürke macska nyalakodott az ajtó előtt.

Görbe háttal ücsörögtem a kis fapadon egy ideig, majd elöntött a vágy,hogy közelebb menjek a legelő szélén ácsorgó pej herélthez. Reszketve fölálltam, a ló még csak felém sem nézett. Lassan emeltem a kezemet a ló felé, de félúton megálltam. Nem. Nem szabad egy lóhoz sem közel kerülnöm, mert aztán még fölülök rá. Megígértem a paripámnak, hogy soha semmilyen lóra nem fogok ülni rajta kívül.

Linda egy sötét pej kancán ülve vonult ki a pályára. A ló magas volt, rövidre nyírt sörénnyel, formás fejjel, izmos farral. Mikor ügetni kezdtek, csodálattal néztem a kecsesen mozgó állatot. A ló mindig lent tartotta a fejét, magasra emelte a lábait, így még gyönyörűbb volt a mozgása. Ám ez a ló a közelébe se érhet annak a csődörnek, aki annak idején megmentett.

Az a ló volt a paripa, a gyönyörűség, erő. Megráztam a fejemet. Nem gondolhatok ilyenekre, nem fogom magamat kínozni.

Mire visszatértem a földre, Linda az úgy száznegyven centis akadály felé vágtatott. A ló rángatta a fejét, gyorsulni kezdtek. Határozottan és kecsesen ugrottak, tökéletes tempóval haladva a következő akadályhoz.

Mikor az utolsó ugrást is végrehajtották, Linda leszállt a lóról, megpaskolta, majd bevezette az istállóba. Patadobogást hallottam, majd a hangok irányába néztem. Az összes ló a karám egyik végéből a másik végébe sietett. Lobogott a sörényük, szemükben égett az a soha el nem vesző vadság. A csodálattól kirázott a hideg.

Linda egyik vállán tartva a kantárt cammogott ki az istállóból.

- Na, hogy tetszett? - kérdezte mosolyogva.

- Ügyesek vagytok - dicsértem meg barátnőmet.
- Ééés... Nincs kedved fölszállni? - elnevettem magam Linda kitartásán.

- Nem - mosolyogva, de határozottan megráztam a fejemet.

 Akkor hát itt a 2. fejezet :))

Linda hajthatatlan volt. Fölültetett a biciklire, majd a köves úton tekertünk a szinte szomszédos lovarda felé. Nagynénémék házához különösen közel van az istálló. Kinézünk az ablakon, látjuk ahogyan a lovak a legelőn vígan rohangásznak, látjuk, ahogyan a mindennapi edzések eltelnek.

Ahogy egyre közelebb értünk a lovardához, annál jobban kezdtek mozgolódni a pillangók a gyomromban. Az ég gyönyörű kék volt, a nap enyhén sütötte hófehér arcomat.

- De csak nézni foglak - jelentettem ki határozottan, hogy barátnőm is megértse.

- Jó - kissé morcosan tovább tekert.

Mikor odaértünk, támasztónak használva a falat raktuk le a biciklinket. Barátnőm megragadta a kezemet és húzott volna be az istállóba.

- Én inkább innen néznélek - szóltam, majd kiültem a pálya melletti kis lócára. Az istálló fala sárgára van festve, piros cserepes teteje. Az ablakokban piros és rózsaszínű virágok dobják a sárga épületet. Egy kis szürke macska nyalakodott az ajtó előtt.

Görbe háttal ücsörögtem a kis fapadon egy ideig, majd elöntött a vágy,hogy közelebb menjek a legelő szélén ácsorgó pej herélthez. Reszketve fölálltam, a ló még csak felém sem nézett. Lassan emeltem a kezemet a ló felé, de félúton megálltam. Nem. Nem szabad egy lóhoz sem közel kerülnöm, mert aztán még fölülök rá. Megígértem a paripámnak, hogy soha semmilyen lóra nem fogok ülni rajta kívül.

Linda egy sötét pej kancán ülve vonult ki a pályára. A ló magas volt, rövidre nyírt sörénnyel, formás fejjel, izmos farral. Mikor ügetni kezdtek, csodálattal néztem a kecsesen mozgó állatot. A ló mindig lent tartotta a fejét, magasra emelte a lábait, így még gyönyörűbb volt a mozgása. Ám ez a ló a közelébe se érhet annak a csődörnek, aki annak idején megmentett.

Az a ló volt a paripa, a gyönyörűség, erő. Megráztam a fejemet. Nem gondolhatok ilyenekre, nem fogom magamat kínozni.

Mire visszatértem a földre, Linda az úgy száznegyven centis akadály felé vágtatott. A ló rángatta a fejét, gyorsulni kezdtek. Határozottan és kecsesen ugrottak, tökéletes tempóval haladva a következő akadályhoz.

Mikor az utolsó ugrást is végrehajtották, Linda leszállt a lóról, megpaskolta, majd bevezette az istállóba. Patadobogást hallottam, majd a hangok irányába néztem. Az összes ló a karám egyik végéből a másik végébe sietett. Lobogott a sörényük, szemükben égett az a soha el nem vesző vadság. A csodálattól kirázott a hideg.

Linda egyik vállán tartva a kantárt cammogott ki az istállóból.

- Na, hogy tetszett? - kérdezte mosolyogva.

- Ügyesek vagytok - dicsértem meg barátnőmet.
- Ééés... Nincs kedved fölszállni? - elnevettem magam Linda kitartásán.

- Nem - mosolyogva, de határozottan megráztam a fejemet.

 Sziasztok! Itt egy történetem 1. fejezete, remélem lehet ide rakni ilyesmit :D

1. Fejezet - Emlékek

- Éberen figyeltem, amit apa és anya beszélt egymással, mégis, alig egy szót értettem a bezárt ajtó mögött hallgatózva. A nyitott ablakon csak az éjszaka zenészei, a tücskök zengése hallatszott be. Kimásztam az ablakon, majd a bokorba érkezve, felszisszentem. Szemeimet könnyfátylon át meresztgettem. A hold vékony volt, mint egy penge. Körülnéztem, majd megláttam. Az a fekete ló volt maga a megtestesült gyönyör, a leírhatatlan erő, hihetetlen gyorsaság. Tíz évvel ez előtt történt, mégis, mintha csak tegnap lettem volna hat éves... Fölálltam az ablakpárkányra, a ló mellém állt, majd fölszálltam rá. Nyereg, kantár nélkül elindultunk. A paripa vágtatni kezdett, egészen egy nagy, füves tisztásig. A csillagok gyémántként ragyogtak a sötét, gyászoló égbolton.

- Többre nem emlékszem - fejeztem be a múltamról szóló beszámolót barátnőmnek, Lindának. A lány éberen figyelte, ahogy ezt elmeséltem.

- Reggelre apa is, anya is odavesztek a tűzben. Az a ló mentett meg engem. Nagynéném és nagybátyám fogadtak magukhoz, de mivel nem volt pénzük eltartani azt a lovat, eladták. Megfogadtam, soha nem ülök fel más lóra. Azóta vagyok ilyen mogorva és magamba forduló.

Linda elgondolkodva ült a rozoga asztal mellett és bámulta a díszes cserépben virágzó piros muskátlit.

- Még soha senkinek nem mondtam el, a pontos történéseket - mondtam magam elé bámulva. Linda már azóta a legjobb barátnőm, hogy a gimibe kerültem. A lányt láthatólag egyáltalán nem lepte meg, hogy senki sem tudja a teljes igazságot.

- Ezek szerint... - kezdte halkan, majd egyre erősebb hangon - Te nem is félsz a lovaktól! - ugrott föl hirtelen a székből.

Igen, igaza volt. Nem félek a lovaktól. Mindig ezzel a kifogással hárítottam el a lovaglási fölkéréseit. Linda nagyon jó lovas, rengeteg kupája, szalagja van a díjugratásból. A lelkem mélyén egy picit irigy is vagyok rá.

- Gyerünk - fogta meg a kezemet. - Indulás a lovardába! - Linda mosolyogva húzott volna kifelé az ajtón, de én egy tapottat sem mozdultam volna.

- Vivien - sóhajtott Linda egy jó hangosat, majd folytatta kissé nyugodtabb hangnemben.- Mégis miért gyötröd magadat? - olyan nagyra nyitotta barna szemeit, hogy egy kicsit megsajnáltam, még ha ok nélkül is.

- Mert már mondtam, nem ülök fel más lóra. Soha - a "soha" szót olyan erősen megnyomtam, hogy mintha tehetséges, eleinte színésznőnek készülő barátnőmből, látszólag kifogyott volna minden remény. Ez viszont csak a látszat.

- Jó, akkor legalább megnézni! - egy sunyi vigyor ült az arcán, amit tapasztalatból tudok, nehéz lemosni. - Tudtam én, hogy vonzódsz a lovakhoz! - A sunyi vigyor még szélesebb lett, majd Linda magával rántott, becsukta az ajtót és elindult a lovarda felé.

A történet folytatását itt is elolvashatjátok:

 http://equestrian-stories.bloglap.hu/

Folytassam??

 Sziasztok! Itt egy történetem 1. fejezete, remélem lehet ide rakni ilyesmit :D

1. Fejezet - Emlékek

- Éberen figyeltem, amit apa és anya beszélt egymással, mégis, alig egy szót értettem a bezárt ajtó mögött hallgatózva. A nyitott ablakon csak az éjszaka zenészei, a tücskök zengése hallatszott be. Kimásztam az ablakon, majd a bokorba érkezve, felszisszentem. Szemeimet könnyfátylon át meresztgettem. A hold vékony volt, mint egy penge. Körülnéztem, majd megláttam. Az a fekete ló volt maga a megtestesült gyönyör, a leírhatatlan erő, hihetetlen gyorsaság. Tíz évvel ez előtt történt, mégis, mintha csak tegnap lettem volna hat éves... Fölálltam az ablakpárkányra, a ló mellém állt, majd fölszálltam rá. Nyereg, kantár nélkül elindultunk. A paripa vágtatni kezdett, egészen egy nagy, füves tisztásig. A csillagok gyémántként ragyogtak a sötét, gyászoló égbolton.

- Többre nem emlékszem - fejeztem be a múltamról szóló beszámolót barátnőmnek, Lindának. A lány éberen figyelte, ahogy ezt elmeséltem.

- Reggelre apa is, anya is odavesztek a tűzben. Az a ló mentett meg engem. Nagynéném és nagybátyám fogadtak magukhoz, de mivel nem volt pénzük eltartani azt a lovat, eladták. Megfogadtam, soha nem ülök fel más lóra. Azóta vagyok ilyen mogorva és magamba forduló.

Linda elgondolkodva ült a rozoga asztal mellett és bámulta a díszes cserépben virágzó piros muskátlit.

- Még soha senkinek nem mondtam el, a pontos történéseket - mondtam magam elé bámulva. Linda már azóta a legjobb barátnőm, hogy a gimibe kerültem. A lányt láthatólag egyáltalán nem lepte meg, hogy senki sem tudja a teljes igazságot.

- Ezek szerint... - kezdte halkan, majd egyre erősebb hangon - Te nem is félsz a lovaktól! - ugrott föl hirtelen a székből.

Igen, igaza volt. Nem félek a lovaktól. Mindig ezzel a kifogással hárítottam el a lovaglási fölkéréseit. Linda nagyon jó lovas, rengeteg kupája, szalagja van a díjugratásból. A lelkem mélyén egy picit irigy is vagyok rá.

- Gyerünk - fogta meg a kezemet. - Indulás a lovardába! - Linda mosolyogva húzott volna kifelé az ajtón, de én egy tapottat sem mozdultam volna.

- Vivien - sóhajtott Linda egy jó hangosat, majd folytatta kissé nyugodtabb hangnemben.- Mégis miért gyötröd magadat? - olyan nagyra nyitotta barna szemeit, hogy egy kicsit megsajnáltam, még ha ok nélkül is.

- Mert már mondtam, nem ülök fel más lóra. Soha - a "soha" szót olyan erősen megnyomtam, hogy mintha tehetséges, eleinte színésznőnek készülő barátnőmből, látszólag kifogyott volna minden remény. Ez viszont csak a látszat.

- Jó, akkor legalább megnézni! - egy sunyi vigyor ült az arcán, amit tapasztalatból tudok, nehéz lemosni. - Tudtam én, hogy vonzódsz a lovakhoz! - A sunyi vigyor még szélesebb lett, majd Linda magával rántott, becsukta az ajtót és elindult a lovarda felé.

A történet folytatását itt is elolvashatjátok:

 http://equestrian-stories.bloglap.hu/

Folytassam??

Lovastípusok

Angol stílusú hobbilovas: Megjelenése: Angol márkájú méregdrága hófehér bricsesz, piros vagy fekete zakó, hófehér ing, tükörfényesre suvickolt csizma, hófehér kesztyű, nyakkendő, nyakkendőtartó, bársonykobak masnival, esetleg egy ló is, lehetőleg angol telivér. Lovagolni nem tud, de szeret, ha esik akkor nagyot, a nyeregben eltöltött néhány percig viszont rendkívül jól néz ki. Előfordulása: leginkább puccos lovasboltokban, díjugrató versenyeken (gyalog), vadászlovaglásokon (kocsival), olykor lovaspályán (térdelve és homokot köpködve…) Ismertetőjele: A lova mindig hamarabb ér vissza az istállóba ha kilovagol… Mottó (lassan, tagoltan artikulálva, fél pohár viszkivel a kezében): A lovassportból, hölgyeim és uraim, nem lehet presztizskérdést csinálni!

Legnagyobb félelme: Bepiszkolódik a zakó alól kilógó fehér ing mandzsettája, karcolás kerül a csizmára, összeborzolódik a ló sörénye.
Mi lehet belőle: Legjobb esetben lótartó hobbista, de inkább fotómodell, villamosvezető vagy bármi más…

Nagyonlaza Westernlovas:

Megjelenése: Rojtos bőrnaci, kockás ing, vasalt talpú weszkócsizma, pörgős-zörgős sarkantyú, weszkókalap, lasszó. Gyalog nemigen látni, ha mégis, akkor az egyik kezében weszkónyereg van, a másikban egy ló.
Előfordulása: Lovaspálya, weszkóverseny, kocsma, lovaspálya, weszkóverseny, kocsma…
Ismertetőjele: Sarkantyúzörgés, csizmakopogás. Ritkán beszél, akkor is inkább a lovához.
Mottó: Nem iszunk inkább egy sört?...
Legnagyobb félelme: Egyszer zablát kell tennie a lova szájába.
Mi lehet belőle: Filmszínész. Persze lovas.

Díjlovas:

Megjelenése: Az izzasztó színével szigorúan passzoló lovaglónadrág, tükörfényes díjlovas csizma (német import), külföldi lótáp reklámjával dekorált póló és mellény (német import), 170 cm-nél nem alacsonyabb agyonidomított díjló (német import)…
Előfordulása: Kizárólag fedeles lovarda, esetleg szabadtéri lovaspálya de csakis nagykantárral, négy lábra fáslizott, letakart lóval, 20x60-as négyszögben. Látható még olykor terepen, ha a ló elragadja és kicipeli az istállókapun…
Ismertetőjele: A ló ápolófelszerelése több helyet foglal el az istállóban mint maga a ló.
Mottó: Ha a külső száron leadott félparade-ot nem követi a belső szár arrettolása, akkor a ló nyaka a második és harmadik csigolya között nem megfelelő szögben törik meg, ezáltal a külső hátsó láb inaktivitása a belső első láb előnytelen terhelésével együtt azt eredményezheti, hogy a lépés hossza a bírók előtt nem lesz elegendő a 62 ponthoz…
Legnagyobb félelme: A ló nyaka nem „kerekedik”, a vágtaugrások „laposak”, a piaff nem elég „mély”, a lépés nem „térölelő”…Vagy kibakol a ló a négyszögben.
Mi lehet belőle: Lótartó hobbista, sakkjátékos.

 

Lótartó hobbista: Megjelenése: Lila, rózsaszín vagy benettonzöld suhogós melegítőfelső, a lovagáshoz abszolúte alkalmatlan passzos cicanadrág, esetleg lötyőgős bokaverdeső farmer, fehér kocogóscipő, leginkább fehér zoknival, lovaglókobak. A lóra mindig sámliról száll fel, ha akad valaki aki megfogja addig a kantárt. A nyeregben eltöltött idő az időjárási viszonyok és a ló kedélyállapotának függvényében 2-8 percig terjedő intervallum lehet – de esés után mindig visszaül…

Előfordulása: Kizárólag szombat - vasárnap: az istállófolyosó, nyerges, patamosó, karám, istállóbüfé, lovaspálya széle (csakis nézelődés szintjén), lovacskája boksza, sarki kocsma.
Ismertetőjele: A ló nevének magas fejhangon való gügyörészése az istálló parkolójától egészen a bokszajtóig, és még tovább …Valamint bugyirózsaszín izzasztó a bokszajtón, hupilila patakaparó és ápolódoboz, strasszkővel kirakott lovaglópálca, sárga-piros kockás polárfásli és hányászöld lótakaró.
Mottó: Ó, drágám, ma nincs kedved terepre menni, semmi baj, visszamegyünk szépen a bokszocskádba, levesszük azt a csúnya nyerget és eszegetheted tovább a finom kis szénádat nyugodtan… Majd a jövő héten megint megpróbáljuk…
Legnagyobb félelme: Nem ad puszit neki  a lova, amikor megérkezik az istállóba, elfogy a kockacukor.
Mi lehet belőle: Nagy valószínűséggel marad Lótartó hobbista, amíg egyszer össze nem töri magát terepen. Azután pedig vesz egy palotapincsit.

 

 

Profi bérlovas: Megjelenése: Agyonmosott múlt század divatja szerint kockázott lovaglónadrág, tornacipő és hopilett, bársonykobak (macis mintával), lófejes lovaglópálca. Csakis 16 év feletti lóra ül fel, ami az oktató hangjára is működik. Egyébként nagyon bátor, mindig fél órával az edzés előtt érkezik, hogy a tapasztalatait és tudását megoszthassa a bérlovarda kezdőbb lovasaival… Ebbe természetesen nem tartozik bele a pályahomok összetételének és ízének kielemzése, amit a „rövid vágtát” veszényszó elhangzását követően van szerencséje behatóan megismerni … Előfordulása: Többnyire bérlovardák környékén, illetve igen gyakran az orvosi ügyeleten. Ismertetőjele: Egészen addig ő a földkerekség legnagyobb lovasa, amíg más ül a lovon. A lóraszállás gyakran több ideig tart neki, mint maga az edzés, a „Lóról” vezényszót pedig még életében nem sikerült kivárnia.

Mottó: Hogy ma én üljek fel?... Arra a lóra?... Lehetetlen…
Legnagyobb félelme: Az a katicabogár a bokor levelén mindjárt éktelen zajt csap és megugrik a lova. A nejlonzacskót felkapja a szél és zörög. A fedeles tetejét rázza a szél. A ló füle mozog.
Mi lehet belőle: Ha meggazdagszik, Lótartó hobbista

Csikós:

Megjelenése: Sztenderd csikósruha, a bőgatyás, rojtosinges változat, nagyfatertól örökölt, valamint puha bőrkalap, a szélére szegfű tűzve, és persze  karikásostor. A ló nyakában csengő, a hátán patrac, a fején sallangos csikóskantár.
Előfordulása: Bárhol, ahol akad elég tetemes nézősereg és bor… Általában ágaskodó, ülő vagy fekvő lovon látható, karikásostorral a kezében.
Ismertetőjele: A lónak kizárólag a vágta jármódját ismeri, a karikással alszik.
Mottó: Hhhinnye… azt az összeborult szentséges szűzmáriáját, annaka menyecskének ottan takarosabb fara van mind a lovamnak!
Legnagyobb félelme: Elszáll a csapó a karikásról és nem tud csergetni…
Mi lehet belőle: Már mindenen túl van…

 

Vagány Ugrólovas: Megjelenése: Lónyállal dekorált fehér bricsesz, piros zakó, két számmal nagyobb kobak, egy számmal kisebb csizma. Általában igen csapzott, mivel mindig éppen siet a pályáról a melegítőbe, a melegítőből a nevezési irodába, a nevezési irodából a lószállítóhoz, aminek az oldalára kötött vezetőszár végén az előbb még ott volt a ló is…

Előfordulása: A pályán kizárólag előmelegített lovon, ugrás előtt, felett vagy mögött, illetve két ugrás között vágtában, valamint halálpontosan 100 cm-es lépésekkel közlekedve a versenyszám előtt gyalogosan is látható.
Ismertetőjele: Segédszár, martingál, kispelham, nagypelham, gouge, feszítő, hackamore. Többnyire mindez egyszerre van a lovon, máskülönben nem tudja megfékezni a pályán… Ritkán esik a lóról, de akkor kivétel nélkül mindig a vizesárokba. Halálos ellensége a Díjlovas.
Mottó: Félfelvétel?... Hát az meg mi a fene?...
Legnagyobb félelme: Bekerül az olimpiai csapatba. És a tanügetés.
Mi lehet belőle: Lótartó hobbista, Angol stílusú hobbilovas, Öttusalovas vagy bármi, csak Díjlovas ne…

Öttusalovas:

Megjelenése: Bal kézben futófelszerelés, hátán a vívócucc, rajta klasszikus lovasruha, alatta úszódressz, jobb kezében lovaglópálca, affene, a fegyver a lőtéren maradt…
Előfordulása: Heti kétszer az uszodában, heti négyszer a futópályán, kétszer a lőtéren, háromszor a vívóteremben, maradék napokon a lovardában. Ott is inkább a vágtapályán, az aznapra számára kisorsolt idegbeteg szemdüllesztős telivér hátán, ami a lépés-ügetés jármódokat többnyire nem is ismeri. De nem baj mert az ugrópályán úgyis „idő van”…
Ismertetőjele: Mindig megpróbál jobb oldalról felszállni a lóra. Az ugrások előtt becsukja a szemét. Lovagolni nem tud.
Mottó: Fennmaradni, fennmaradni, fennmaradni….
Legnagyobb félelme: Kétszer ugyanarra a lóra kell ülnie. Ami legutóbb is földhöz vágta, ugye…
Mi lehet belőle: Lehetne belőle Vagány Ugrólovas, ha vagány lenne és tudna ugratni…

Zsoké: Megjelenése: A bohócöltözékkel szoros rokonságban álló színes zsokéruha. A lovaglópálca és a zsoké gyakorlatilag elválaszthatatlanok. Előfordulása: Zsokényereg, alatta 120 km/h-val száguldó telivérrel. Ismertetőjele: A távolságtól függően növekvő vagy csökkenő méretű színes paca, egy lóhoz hasonlító sötétebb pacán, állandó jellegű mozgásban.

Mottó: Akkor most mi legyen, nyernem kell a futamot vagy veszíteni?....
Legnagyobb félelme: Meghízik 42,5 kg-ra.
Mi lehet belőle: Sztárzsoké, Szegény zsoké, Nyugdíjas zsoké, Vesztes zsoké, Győztes zsoké, Megbundázott zsoké…

Írta: Nagy Zsófia
Illusztráció: Várkonyi Andrea
Frissítve: 2011.12.31
Címkék: lovas típusok

Lovastípusok

Angol stílusú hobbilovas: Megjelenése: Angol márkájú méregdrága hófehér bricsesz, piros vagy fekete zakó, hófehér ing, tükörfényesre suvickolt csizma, hófehér kesztyű, nyakkendő, nyakkendőtartó, bársonykobak masnival, esetleg egy ló is, lehetőleg angol telivér. Lovagolni nem tud, de szeret, ha esik akkor nagyot, a nyeregben eltöltött néhány percig viszont rendkívül jól néz ki. Előfordulása: leginkább puccos lovasboltokban, díjugrató versenyeken (gyalog), vadászlovaglásokon (kocsival), olykor lovaspályán (térdelve és homokot köpködve…) Ismertetőjele: A lova mindig hamarabb ér vissza az istállóba ha kilovagol… Mottó (lassan, tagoltan artikulálva, fél pohár viszkivel a kezében): A lovassportból, hölgyeim és uraim, nem lehet presztizskérdést csinálni!

Legnagyobb félelme: Bepiszkolódik a zakó alól kilógó fehér ing mandzsettája, karcolás kerül a csizmára, összeborzolódik a ló sörénye.
Mi lehet belőle: Legjobb esetben lótartó hobbista, de inkább fotómodell, villamosvezető vagy bármi más…

Nagyonlaza Westernlovas:

Megjelenése: Rojtos bőrnaci, kockás ing, vasalt talpú weszkócsizma, pörgős-zörgős sarkantyú, weszkókalap, lasszó. Gyalog nemigen látni, ha mégis, akkor az egyik kezében weszkónyereg van, a másikban egy ló.
Előfordulása: Lovaspálya, weszkóverseny, kocsma, lovaspálya, weszkóverseny, kocsma…
Ismertetőjele: Sarkantyúzörgés, csizmakopogás. Ritkán beszél, akkor is inkább a lovához.
Mottó: Nem iszunk inkább egy sört?...
Legnagyobb félelme: Egyszer zablát kell tennie a lova szájába.
Mi lehet belőle: Filmszínész. Persze lovas.

Díjlovas:

Megjelenése: Az izzasztó színével szigorúan passzoló lovaglónadrág, tükörfényes díjlovas csizma (német import), külföldi lótáp reklámjával dekorált póló és mellény (német import), 170 cm-nél nem alacsonyabb agyonidomított díjló (német import)…
Előfordulása: Kizárólag fedeles lovarda, esetleg szabadtéri lovaspálya de csakis nagykantárral, négy lábra fáslizott, letakart lóval, 20x60-as négyszögben. Látható még olykor terepen, ha a ló elragadja és kicipeli az istállókapun…
Ismertetőjele: A ló ápolófelszerelése több helyet foglal el az istállóban mint maga a ló.
Mottó: Ha a külső száron leadott félparade-ot nem követi a belső szár arrettolása, akkor a ló nyaka a második és harmadik csigolya között nem megfelelő szögben törik meg, ezáltal a külső hátsó láb inaktivitása a belső első láb előnytelen terhelésével együtt azt eredményezheti, hogy a lépés hossza a bírók előtt nem lesz elegendő a 62 ponthoz…
Legnagyobb félelme: A ló nyaka nem „kerekedik”, a vágtaugrások „laposak”, a piaff nem elég „mély”, a lépés nem „térölelő”…Vagy kibakol a ló a négyszögben.
Mi lehet belőle: Lótartó hobbista, sakkjátékos.

 

Lótartó hobbista: Megjelenése: Lila, rózsaszín vagy benettonzöld suhogós melegítőfelső, a lovagáshoz abszolúte alkalmatlan passzos cicanadrág, esetleg lötyőgős bokaverdeső farmer, fehér kocogóscipő, leginkább fehér zoknival, lovaglókobak. A lóra mindig sámliról száll fel, ha akad valaki aki megfogja addig a kantárt. A nyeregben eltöltött idő az időjárási viszonyok és a ló kedélyállapotának függvényében 2-8 percig terjedő intervallum lehet – de esés után mindig visszaül…

Előfordulása: Kizárólag szombat - vasárnap: az istállófolyosó, nyerges, patamosó, karám, istállóbüfé, lovaspálya széle (csakis nézelődés szintjén), lovacskája boksza, sarki kocsma.
Ismertetőjele: A ló nevének magas fejhangon való gügyörészése az istálló parkolójától egészen a bokszajtóig, és még tovább …Valamint bugyirózsaszín izzasztó a bokszajtón, hupilila patakaparó és ápolódoboz, strasszkővel kirakott lovaglópálca, sárga-piros kockás polárfásli és hányászöld lótakaró.
Mottó: Ó, drágám, ma nincs kedved terepre menni, semmi baj, visszamegyünk szépen a bokszocskádba, levesszük azt a csúnya nyerget és eszegetheted tovább a finom kis szénádat nyugodtan… Majd a jövő héten megint megpróbáljuk…
Legnagyobb félelme: Nem ad puszit neki  a lova, amikor megérkezik az istállóba, elfogy a kockacukor.
Mi lehet belőle: Nagy valószínűséggel marad Lótartó hobbista, amíg egyszer össze nem töri magát terepen. Azután pedig vesz egy palotapincsit.

 

 

Profi bérlovas: Megjelenése: Agyonmosott múlt század divatja szerint kockázott lovaglónadrág, tornacipő és hopilett, bársonykobak (macis mintával), lófejes lovaglópálca. Csakis 16 év feletti lóra ül fel, ami az oktató hangjára is működik. Egyébként nagyon bátor, mindig fél órával az edzés előtt érkezik, hogy a tapasztalatait és tudását megoszthassa a bérlovarda kezdőbb lovasaival… Ebbe természetesen nem tartozik bele a pályahomok összetételének és ízének kielemzése, amit a „rövid vágtát” veszényszó elhangzását követően van szerencséje behatóan megismerni … Előfordulása: Többnyire bérlovardák környékén, illetve igen gyakran az orvosi ügyeleten. Ismertetőjele: Egészen addig ő a földkerekség legnagyobb lovasa, amíg más ül a lovon. A lóraszállás gyakran több ideig tart neki, mint maga az edzés, a „Lóról” vezényszót pedig még életében nem sikerült kivárnia.

Mottó: Hogy ma én üljek fel?... Arra a lóra?... Lehetetlen…
Legnagyobb félelme: Az a katicabogár a bokor levelén mindjárt éktelen zajt csap és megugrik a lova. A nejlonzacskót felkapja a szél és zörög. A fedeles tetejét rázza a szél. A ló füle mozog.
Mi lehet belőle: Ha meggazdagszik, Lótartó hobbista

Csikós:

Megjelenése: Sztenderd csikósruha, a bőgatyás, rojtosinges változat, nagyfatertól örökölt, valamint puha bőrkalap, a szélére szegfű tűzve, és persze  karikásostor. A ló nyakában csengő, a hátán patrac, a fején sallangos csikóskantár.
Előfordulása: Bárhol, ahol akad elég tetemes nézősereg és bor… Általában ágaskodó, ülő vagy fekvő lovon látható, karikásostorral a kezében.
Ismertetőjele: A lónak kizárólag a vágta jármódját ismeri, a karikással alszik.
Mottó: Hhhinnye… azt az összeborult szentséges szűzmáriáját, annaka menyecskének ottan takarosabb fara van mind a lovamnak!
Legnagyobb félelme: Elszáll a csapó a karikásról és nem tud csergetni…
Mi lehet belőle: Már mindenen túl van…

 

Vagány Ugrólovas: Megjelenése: Lónyállal dekorált fehér bricsesz, piros zakó, két számmal nagyobb kobak, egy számmal kisebb csizma. Általában igen csapzott, mivel mindig éppen siet a pályáról a melegítőbe, a melegítőből a nevezési irodába, a nevezési irodából a lószállítóhoz, aminek az oldalára kötött vezetőszár végén az előbb még ott volt a ló is…

Előfordulása: A pályán kizárólag előmelegített lovon, ugrás előtt, felett vagy mögött, illetve két ugrás között vágtában, valamint halálpontosan 100 cm-es lépésekkel közlekedve a versenyszám előtt gyalogosan is látható.
Ismertetőjele: Segédszár, martingál, kispelham, nagypelham, gouge, feszítő, hackamore. Többnyire mindez egyszerre van a lovon, máskülönben nem tudja megfékezni a pályán… Ritkán esik a lóról, de akkor kivétel nélkül mindig a vizesárokba. Halálos ellensége a Díjlovas.
Mottó: Félfelvétel?... Hát az meg mi a fene?...
Legnagyobb félelme: Bekerül az olimpiai csapatba. És a tanügetés.
Mi lehet belőle: Lótartó hobbista, Angol stílusú hobbilovas, Öttusalovas vagy bármi, csak Díjlovas ne…

Öttusalovas:

Megjelenése: Bal kézben futófelszerelés, hátán a vívócucc, rajta klasszikus lovasruha, alatta úszódressz, jobb kezében lovaglópálca, affene, a fegyver a lőtéren maradt…
Előfordulása: Heti kétszer az uszodában, heti négyszer a futópályán, kétszer a lőtéren, háromszor a vívóteremben, maradék napokon a lovardában. Ott is inkább a vágtapályán, az aznapra számára kisorsolt idegbeteg szemdüllesztős telivér hátán, ami a lépés-ügetés jármódokat többnyire nem is ismeri. De nem baj mert az ugrópályán úgyis „idő van”…
Ismertetőjele: Mindig megpróbál jobb oldalról felszállni a lóra. Az ugrások előtt becsukja a szemét. Lovagolni nem tud.
Mottó: Fennmaradni, fennmaradni, fennmaradni….
Legnagyobb félelme: Kétszer ugyanarra a lóra kell ülnie. Ami legutóbb is földhöz vágta, ugye…
Mi lehet belőle: Lehetne belőle Vagány Ugrólovas, ha vagány lenne és tudna ugratni…

Zsoké: Megjelenése: A bohócöltözékkel szoros rokonságban álló színes zsokéruha. A lovaglópálca és a zsoké gyakorlatilag elválaszthatatlanok. Előfordulása: Zsokényereg, alatta 120 km/h-val száguldó telivérrel. Ismertetőjele: A távolságtól függően növekvő vagy csökkenő méretű színes paca, egy lóhoz hasonlító sötétebb pacán, állandó jellegű mozgásban.

Mottó: Akkor most mi legyen, nyernem kell a futamot vagy veszíteni?....
Legnagyobb félelme: Meghízik 42,5 kg-ra.
Mi lehet belőle: Sztárzsoké, Szegény zsoké, Nyugdíjas zsoké, Vesztes zsoké, Győztes zsoké, Megbundázott zsoké…

Írta: Nagy Zsófia
Illusztráció: Várkonyi Andrea
Frissítve: 2011.12.31
Címkék: lovas típusok

A bejegyzés elnevezéséből adódóan az angol telivér ló fajtaszeretetére szándékozom kitérni pár sorban.

Egész életemben a telivér fajtát részesítettem előnyben, habár 2009. szeptember 16-ig nem adatott rá meg a lehetőség, hogy kipróbáljam, milyen is ez a nemes fajta valójában. Ugyanis ekkor vettem meg életem első lovát, egy gyönyörű, 4 éves sötétpej mént, aki ízig-vérig az angol versenypálya szülötte, csodás telivér. Nagy felelőtlenségnek gondolható, hogy vaktában vásároltam egy ilyen "keménynek" tartott lovat, de én nem éreztem annak. Első látásra szerelem volt, és ez az együtt töltött időszak teljességére jellemző. Sosem bántam meg, hogy - ismerőseim rosszallása ellenére - Őt választottam, egymást választottuk társunkká. 

Az angol telivér nemes, érzékeny állat. Sokak szerint kezelhetetlen, megbízhatatlan, "agyas", de én igyekszem megcáfolni ezeket az előítéleteket. A fajtában sosem csalódtam, életem során több ilyen lóhoz is volt szerencsém. A telivér egy másik világ. A telivér repül. Csak idő és a belé fektetett munka kérdése, hogy mennyire válik kezelhetővé az állat. Valóban finom idegrendszerű, de nem rosszindulatú, és tökéletes szabadidőló válhat belőle, ahogy a legtöbb lovassportra is alkalmas "hibátlan" testfelépítésének köszönhetően. 

Nem szeretem azt a feltevést, amit a lovasok előszeretettel hangoztatnak: a telivér bolond. Nem bolond, csak a megfelelő bánásmód és hozzáértés szükséges ahhoz, hogy jó ló legyen. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen nemes lova lehessen. Meg kell küzdeni azért, hogy valóban társa legyen az embernek ez a fenséges állat. 

 A fajta szerelmeseként nem is tudnék más lovat elképzelni magamnak, csak a gyorsaság mesterét. A telivérrel valóban lehet szárnyalni. :)

Érdekel, hogy mi a véleményetek a fajtáról. Telivérezzünk! :)

A bejegyzés elnevezéséből adódóan az angol telivér ló fajtaszeretetére szándékozom kitérni pár sorban.

Egész életemben a telivér fajtát részesítettem előnyben, habár 2009. szeptember 16-ig nem adatott rá meg a lehetőség, hogy kipróbáljam, milyen is ez a nemes fajta valójában. Ugyanis ekkor vettem meg életem első lovát, egy gyönyörű, 4 éves sötétpej mént, aki ízig-vérig az angol versenypálya szülötte, csodás telivér. Nagy felelőtlenségnek gondolható, hogy vaktában vásároltam egy ilyen "keménynek" tartott lovat, de én nem éreztem annak. Első látásra szerelem volt, és ez az együtt töltött időszak teljességére jellemző. Sosem bántam meg, hogy - ismerőseim rosszallása ellenére - Őt választottam, egymást választottuk társunkká. 

Az angol telivér nemes, érzékeny állat. Sokak szerint kezelhetetlen, megbízhatatlan, "agyas", de én igyekszem megcáfolni ezeket az előítéleteket. A fajtában sosem csalódtam, életem során több ilyen lóhoz is volt szerencsém. A telivér egy másik világ. A telivér repül. Csak idő és a belé fektetett munka kérdése, hogy mennyire válik kezelhetővé az állat. Valóban finom idegrendszerű, de nem rosszindulatú, és tökéletes szabadidőló válhat belőle, ahogy a legtöbb lovassportra is alkalmas "hibátlan" testfelépítésének köszönhetően. 

Nem szeretem azt a feltevést, amit a lovasok előszeretettel hangoztatnak: a telivér bolond. Nem bolond, csak a megfelelő bánásmód és hozzáértés szükséges ahhoz, hogy jó ló legyen. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen nemes lova lehessen. Meg kell küzdeni azért, hogy valóban társa legyen az embernek ez a fenséges állat. 

 A fajta szerelmeseként nem is tudnék más lovat elképzelni magamnak, csak a gyorsaság mesterét. A telivérrel valóban lehet szárnyalni. :)

Érdekel, hogy mi a véleményetek a fajtáról. Telivérezzünk! :)

Mindenkinek köszönöm, aki figyelemmel kíséri a fotóblogom! :)

Már túl vagyunk az 500. egyedi látogatón.

Aki pedig nem akar blogger fiókot nyitni, hogy nyomon kövesse az oldalt, az facebook-on is követheti a frissítéseket:

http://www.facebook.com/pages/Lovas-fotok-lovas-kepek/162276447122227
Itt a következő cél a 100. "lájkoló" :)

További jó szórakozást! :)