2018. június 20. szerda. Ma Beck's és Viadal névnapja van.
Legtöbb patkója van: mersi lady (6269 patkó) | Top 10 »
Lovam.hu

  • VAGY

    belépés a fiókoddal:


  • VAGY

    regisztrálj az oldalon:
    *
    *
    Honey Potter:
    E-mail:
    *
    *
    *
    A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!
Lovas közösségi blog

Kimentem a csikóval terepre, avagy nesze neked Parelli!

Molnár Ági

 Nem, ne értsétek félre: nem ültem rá. Eszem ágában sincs két és fél éves csikót lovagolni, terepen hajszolni.

 Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy vacak biciklit. Olcsó volt, de még így is lealkudtam a felére, gondoltam, kipofozom és eladom.

 Na, ki akartam próbálni a bicajt, hogy milyen. Csak a kertben akartam menni egy kört, de olyan könnyű volt tekerni, a kapu meg nyitva volt, a spánielem pedig extázisba esett, hogy megyünk bicajozni, szóval a lényeg, hogy kigördültem a kapun és elindultam az úton. A kutya persze boldogan szaladt mellettem.

 Egyszercsak lódobogás! Tudnotok kell, hogy a csikó mindig szabadon van a kertben, de mivel egy oldalon nincs kerítés, ki tud menni az erdő alá legelni. De most még a kapu is nyitva maradt, hát jött utánam a lipicai csikó ezerrel. Mikor utolért, szépen beállt a bicaj mellé és olyan tempóban ügetett, ahogy én tekertem. Mintha azt mondta volna :"Hova mentek, én is jövök!"

 Fölkanyarodtam az erdő felé a földúton, gondoltam, a csikó erre már nem követ, biztosan hazavágtat. Dehogy vágtatott haza! Jött velem, mintha az anyjával menne.

 Mentünk egy kis kört. Csodálatos volt, ahogy ügetett mellettem, feltartott fejjel, lipicais lépésekkel, büszkén. Olyan boldog voltam! Tegnap már a saját biciklimmel mentem, végigjártuk az egy órás terepet. Mindketten sokkal jobban élveztük, mint a körbe-körbe futószárazást.

 Azóta biciklivel jártatom. Jön, üget a bicikli mellett vagy mögötte. Persze érzi a friss füvet, megáll legelni. Én tekerek. Felkapja a fejét, vágtat utánam, megszédíti a futás, elvágtat mellettem, előrenyargal. Szólok neki, megfordul, visszajön, beáll mellém ügetni.

 Nem nálam született, nem én neveltem kiskorától. Soha nem volt "Parellizve", soha nem tanítottam arra, hogy utánam jöjjön. Nem hiszi azt, hogy egy másik ló vagyok, mert látott már másik lovat és felismeri, hogy én nem úgy nézek ki. Mivel nem hülye, hanem csikó.

 Miért jön mégis? Mert tanítás nélkül is tudja, érzi, hogy összetartozunk. Mert szeret és érzi, hogy én is szeretem. Mert annak ellenére, hogy nem vagyok ló, elfogad társának, barátjának. Mert bízik bennem, mert szeret velem lenni. És ehhez nem kell Parelli és semmiféle látványos hókusz-pókusz, csak SZERETET. A lónak ez természetes.

 Nekünk miért nem az?

 


Hozzászólások  

#8  Arika

2013-07-29 11:42

Kedves Lovaskati!
Minden lónak természetes, hogy odamegy az emberhez, ezért találták ki pl. a futószáras ostort, hogy a futószárazott csikó ne az emberhez menjen oda, ne őt kövesse, hanem dolgozzon. Parelli pont az ellenkezőjét csinálja a körkarámban. Ha ésszel gondolkodik az ember, arra tulajdonképpen nincs is szükség, hogy a ló az ember után menjen, mert ugye vagy lovagolom, vagy vezetem. Az embernek pedig NEM TÁRSKÉNT kéne viselkednie a lovával szemben, hanem JÓ GAZDAKÉNT, aki a lónak minden helyzetben parancsol, viszont mindent megad neki kényelme érdekében. Sajnos láttam, hogy a ló gyönyörűen csinálta a Parelli-gyakorlatokat, egészen addig, míg valami érdekesebbet nem látott, mint a gazdája: másik lovat vagy csábító zöld füvet. Onnantól kezdve a gazda mondhatott, amit akart, a ló rá se hederített.
Én mindig azt mondtam, ha megfelelő időben jutalmazod és bünteted a lovadat, ha jól lovagolsz és tudsz neki parancsolni, ha jól bánsz vele, elfogad gazdájának, ragaszkodik hozzád, és tanítás nélkül is megy utánad. Nem a lovakat kéne a földről idomítani, hanem meg kéne tanulni jól lovagolni, minden helyzetben uralni a lovat, akkor menne minden, mint a karikacsapás. De ma, sajnos, lovagolni tanulni már senki sem akar…Ezért kell a lovakat kisbáránnyá változtatni.
Megnézném, mit kezdene Parelli azokkal a szilaj, ménesből jött csikókkal, amiken mi lovagoltunk, anno…amik sose fáradtak el és ha nem mentünk velük napi min. 30 km-t, akkor másnap már nem lehetett megülni rajtuk.

#7  Lovaskati

2013-06-01 07:54

Kedves Ági!

Örülök, hogy igazi társa lenni csikódnak!
Azonban nem bírom ki, hogy ne szóljak a Pareilizők, "természetes" lovasok mellett! Ők is, én is (mivel közéjük tartozom) azt valljuk, hogy nem a lovat kell megtanítani erre és arra, mivel a ló ugye tud lépni, ügetni, vágtázni, kanyarodni,… nélkülünk is, hanem nekünk kell megtanulni megértetni a lóval, hogy mit szeretnénk tőle most látni (léppjen, ügessen, vágtázzon,…)!
Parelli és a többi ilyen tanár is a lovast tanítja, hogy az tudjon igazi társsá válni, aki kövezetes és korrekt, mert sajnos ez rengeteg embernek nem megy :-(
Még egyszer csak gratulálni tudok, hog ez neked külön tanítás nélkül is természetes!

Jó lovazást!

+1

#6  Arika

2013-05-31 21:45

Kergefarkas, hát pont ezért röhögöm ki a Parellit, mert mikor a ló valamit nem akar csinálni, akkor igenis odamegy hozzád hízelegni, és inkább ballag utánad, szóval ez minden lónak, csikónak természetes, mint ahogy az is, hogy azzal van, az után megy, akivel jól érzi magát, a nagyokosok meg arra akarják tanítani a lovat, ami a lónak a vérében van, és marha büszkék magukra, hogy megtanították a lónak azt, amit a ló nélkülük is rég tudott…ez aztán az idomítás, mi?
Kutya, ne keseredj el, majd biztosan lesz még lovad! Nekem egyszer régen azt mondta egy cigányasszony, mikor eladtam a lovamat, hogy "Akinek volt lova, annak ad az Isten megint." Én, mikor a hülye (volt) férjem miatt el kellett adnom a lovamat, rendesen belebetegedtem, jártam orvostól orvosig és nem tudtak rájönni, mitől fáj állandóan a fejem, 77 vizsgálatra küldtek és én sem tudtam, hogy a ló miatt van. Akkor jöttem rendbe, mikor vettem megint lovat. Nem is a lovaglás a lényeg, hanem, hogy ott legyen velem, etetgessem, pucolgassam és foglalkozzak vele.

#5  kergefarkas

2013-05-29 10:02

ja és még…Csenge mikor még nem nagyon foglalkoztam vele szépen ment futószáron! Mióta a balesete után egyre többet foglalkoztam vele, na onnantól nem tudom kiküldeni futószárra! és lehet ám őt ijesztgetni bármivel (ostor, pálca) meg felemelni a kezed mintha "egy mancs csapna le rá" akkor sem megy ki, hanem odadugja a hatalmas buksiját a mellkasomba, hogy inkább sétálni menjünk, mert ez unalmas,

#4  kergefarkas

2013-05-29 09:58

Jajj de édes lehetett a kis bohóc!Hát igen nem igazán kell parelli ilyenekhez! sok törődés és szeretet!

#3  kutya

2013-05-28 10:54

Sziasztok ! Arika köszönöm neked ezt a szép beszámolót ,újra lovasnak éreztem magam ha csak arra a kis időre is amíg elolvastam. Sajnos nekem már nincs lovam mert egy autóbaleset után lelkileg ,/szerencsére csak kissé testileg /összetörve úgy gondoltam ,meg kell válnom tőle mert nem tudom ellátni és nem tudok vele úgy foglalkozni ahogy ő megérdemelné.. Életem legrosszabb döntését hoztam és azóta is bánom minden nap hogy megváltam tőle. De azzal vígasztalom magam / sovány vigasz/ hogy lovak közé került és jobb élete van mint nálam. Tudom hogy jól bánnak vele de őrülten hiányzik. Lovas csak lóval együtt lovas. Lónélkül csak valaki aki félember..Én most egy ilyen lónélküli félember vagyok és nagyon nagyon kiéhezve az ílyen történetekre és írásokra. Amikor olvasom amiket írtok boldog vagyok hogy Ti lovasok maradtatok.
.Sok szeretettel gondolok rátok és írjatok minél többet! Köszönöm !

+1

#2  Arika

2013-05-27 23:05

Valójában a lovat szeretettel nevelni is kell. Mint jó apa a gyermekét. Szóval a szeretet nem az agyonbabusgatás ról szól. Ma is kint voltunk és mentünk egy jót, csak marhanagy sár volt. Többször le kellett szállnom a bicajról és tolni, de a Lenke olyankor csak ballag mellettem, nem hagy ott. A kutyám viszont mindig elszaladt az őzek után, kiordítottam a tüdőmet…Azért jó volt! Irigyellek benneteket, mert nektek egy jó terep után csak a lovat kell takarítanotok, nekem meg a biciklit is…

+1

#1  mersi lady

2013-05-25 22:14

Nem elég szeretni egy álatot ,egy lovat.Ezt a szeretet éreztetni is kell vele, megértetni !
Hát ez sikerűlt neked Arika ,ez a te bűvészeted ! Nem idomitásbol ,nem gyakorlásbol követett téged a paci ,hanem mert jól érezte magát a társaságodban ! jó volt ezt olvasni !!!!

Szólj hozzá!

Új hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be.